‘lifestlye’ címkét viselő írások
-
Radio 'n' Magazine 'n' Gigs 'n' Records 'n' T-shirts
RNR666 Rádió
Sting is an Idiot
The Plan – To Play Ducks and Drakes of 340 Million
Uncle Sting has declared that his children shouldn’t expect big inheritage, because he wants to run through his entire fortune. If those were not just void words, he must think about his agenda seriously, because he must spends all of his money in a way that he may hold shares, properties, jewels, works of art, luxury cars, helicopters, yachts, briefly, any kind of valuable things only temporarily in the following 20-30 years.
For the sake of the cause it is absolutely necessary to sell his author’s and neighbouring rights immediately, to end his works and to concentrate on this mission alone. He must run through roughly 340 million dollars in, let’s say, 30 years. Almost 11 million a year!
The simplest method is the combination of gambling and space tourism. A plain suborbital flight: 200 000 (but it’s so underclass), a real orbital: 40 million, the flight to the moon is under construction, but it will be about 100 million USD/person.
Furthermore he can invest his money to such promising enterprises as whale hunting expedition to Cincinnati, fast food restaurant chain of Western-Sahara, or RNR666. I also know some artists of starvation whose works will still be worthless after 100 years. He can safely buy anything from them.
But I think that Sting doesn’t know what he says. Obviously he went off his chumps. He should be put under guardianship before he does something madness, for example a musical about his life.
Sāi Wēng Lost his Horse
塞翁失馬 > pron: Sāi Wēng Shī Mǎ
During the Han Dynasty, in the third century B.C., one day an old Chinese man named Sai Weng, lost his horse. His neighbors all said what terrible luck that was, and sympathized with the old man. But Mister Weng said: “I don’t know, maybe losing my horse is not a bad thing after all.”
The next day the old man’s horse returned, together with a beautiful female horse alongside him. All the neighbors exclaimed: “What great luck!” But the old man responded: “Maybe this is not such good luck after all.”
Old man Sai Weng also had a strong, young son. The boy fell in love with the new horse and rode her every day. One day the new horse got spooked by a wild animal in the forest and threw the boy from her back. He broke his leg very badly and was permanently crippled.
All Mister Weng’s neighbors said: “What a tragedy, your strong son will never walk without pain again.” But the old man again said: “Maybe this is not such a bad thing after all.”
And so it went that when the New Year came, the Emperor’s army passed through the region and recruited all able young men to fight in the frontier war. Because the old man’s son was crippled he could not fight and was left in the village to farm with his father. Sai Weng said to his neighbors: “You see, it all turned out OK in the end. Being thrown from the new horse and breaking his leg saved my son from fighting in the war and almost certain death. So it was in the end a lucky thing after all.”
Whenever bad thing happens in China, someone will say “Sai Weng Shi Ma” ( “The Old Man Who Lost His Horse”) to remind themselves and others that apparently bad things sometimes have a silver lining.
Happy Chinese New Year for Everybody in Year of The Horse
新年快樂 > xīn nián kuài lè
The story is taken from Just Another Day in China
Dézsa búúúúú
Lesz e már végre határa a zsidó arcátlanságnak és piszkos zsidó üzleteknek? Hol van az erős ököl, amely keményen odavágja: Elég volt, ne tovább! Ne rontsd, ne bontsd a magyart!
A keresztény kiadók a papírdrágaság és a nagy munkabérek miatt a legértékesebb könyvek kiadásáról is kénytelenek sokszor lemondani, ugyanekkor a felhizlalt zsidó könyvkiadók békebeli papíron dobják piacra azokat az irodalmi (?) termékeket, amelyek egyenes arculcsapásai, levigyorgásai a keresztény gondolatnak. Egy ilyen újdonságra hívom föl a becsületes magyarság, a rendőrség és a magyar bíróság figyelmét. (…)
Ez a piszkos, de a legfinomabb parfőmmel kiszagosított zsidó vállalat a közelmúltban kiadta Goethe „Tagenbuch”- jának fordítását: Goethe: A napló címmel. A fordítás munkáját a magyargyalázásáról hírhedt Babits Mihály főgimnáziumi tanár végezte. (…)
A remekbe készült fordításhoz Babics (így) előszót is írt. Mintha csak érezte volna, hogy aljasságra vállalkozott a fordítással, mikor magyar ember létére kövér zsidó bankókért eladta tollát, mint ahogy az utcák lánya eladja fiatalságát. Mintha lelkiismeretének jobbik szavát igyekeznék csitítgatni, mikor ezt a farizeuskodást írja: „Aki azt a nálunk-ugynevezett „erotikát” keresi, azt a piszkos erotikát: annak éppoly kevésbé fognak tetszeni, mint a prűdnek és álszentnek.”
Nem így és ezerszer sem így, mélyen tisztelt elcsapott tanár elvtárs úr! (…) Nem így, mert tiszteltséged is magyarnak született, sőt keresztény kátét tanult. Mert hát erotika, a legpiszkosabb erotika dögletes levegője csap ki tiszteltséged cifrán felöltöztetett magyarító soraiból, csak úgy, mint a perzsabundás demimondból, aki a Rákóczi-úti álldogálás helyett a Ritzbe kacsingat. Ugy-e szíveskedik engem érteni?
Befejezésül még pár pici kérdést, igénytelent, szerényet.
Van valahol és hol van a cenzúra? (…)
Van és hol van a rendőrség, aki az erkölcsökre ügyel?
Van és hol van a tisztes magyar bíróság, aki pörbe fogja a kiadót és szigorú kérlelhetetlen ítélettel teszi emlékezetessé neki a lélekrontást? (…)
Végül – szabad nekünk keresztény magyaroknak még a szépet, nemeset megbecsülni, az aljasságot, a piszkos üzletet kiseprűzni?
Jobbhorog
Wolff Károly, az Egyesült Keresztény Nemzeti Liga közgyűlésén, 1934. május.
(8 Órai Újság, 1935. november)
mit csináltok itt?
eközben a kilencben
Blues trash
Lazán hazám
– Na mi van?
– Lenne kedved Palival internetes rádiót csinálni?
– Ja.
– Akkor találd ki a nevét.Azt nem lehet csak úgy az utcán őgyelegve. A szeszdrive a Csigába vezetett. Nyugodt, kultúrált munkahely. Ideális az alkotásra. A Motörhead együttes Killed by Death című száma forgott az agyamban, amire rátöltöttem kb. 2 korsó sört. A két komponens elegyéből kipattant, ahogy Zeusz fejéből kalapácsütésre Pallasz Athéné, a név. Amit szerintem este meg is ünnepeltünk. Aztán még egyszer. (stb.)
Január 11.
TEGYÜK ÉLHETŐBBÉ KÖRNYEZETÜNKET! 5.
1. A lakótelepi proletár ilyenkor valamilyen érthetetlen okból szereti egy vagy több ablakát többféle színben villódzó, zenélő fényfüzérekkel díszíteni, azokat sötétedéstől kezdve üzemben tartani. Merthogy? Az szép? Jó ránézni? Nyugtat? Meghitt? Melegséget áraszt? A szomszédnak is? Mit fognak mondani, hogy nekünk nincs? Megszólnak? Hogy még ezt sem? Csak a gyerekek miatt? Csak a nagyi miatt? Vagy, a sok villogó lámpácska és csilingelés a nyerőgépet juttatja eszükbe.
2. A kikoszolódott kertvárosi ebben a másfél hónapban minden alkalomhoz illőnek vélt szart, amit csak kapni lehet felhalmoz kertjében és házán. A különböző színű és villogó fényfüzérek az alap. A kertben szétszórt télapóhorda mellett világító és bólogató rénszarvascsorda legelészik. Szánok is vannak. Néhány mikulás a ház falán lóg. A határt csak kert mérete és a rendelkezésre álló elektromos elosztók száma szabhat. Amikor jellemezni akartam ezt a típust, és kerestem a megfelelő kifejezést, valaki a „sznob köcsög” jelzővel segített ki. Nagyon találóan. Minthogy a sznob eredendően ennyit jelent: nemesség nélküli. Egyszóval paraszt.