A Torino-i Sloks nekem ilyen „szívem csücske” zenekar, azóta, hogy megjelent az első nagylemezük, a ‘Holy Motor‘ a Voodoo Rhythm Records-nál. Az a fajta dob+gitár+női ének minimál RnR brutalizmus egyből elcsavarta a fejemet, ráadásul annyira, hogy szerveztem nekik egy kelet-európai / balkáni tournét 2020-ban, szerencsére éppen a covid lezárások előtt egy hajszállal.
Na, de ez az új Sloks már más. Kikerült Claudy az énekesnő, helyére Reverend „Red” Valentine érkezett a Barsexuals-ból, plusz még egy gitáros (basszusgitár továbbra sincs) mégpedig Massimo Scocsa a Lame-ből. Buddy Fuzz és Tony Machete maradt gitáron és dobon. Ja, és kiadót is váltottak, ezt a harmadik albumot a Goodbye Boozy adta ki, ami nagyon ritkám jelentet meg nagylemezt, ott a 7 incses a fő csapás.
De az új nagylemez. Hát szerintem nagyon jót tett a dupla gitár, színesebb lett az egész, még pszichedelikusnak mondható részek is vannak és az új ének is kurvajó! Keményvonalas mocskok vannak itt felidézve, mint a Stooges, a Birthday Party, a The Oblivians vagy a Cheater Slicks – az ember szíve összefacsarodik és mind a két középső ujja kiegyenesedik egyszerre.