Véletlenül akadtam bele ebbe a memphisi négyesfogatba. Első blikkre az jutott eszembe – De jól szól, tisztára mint valami 80-as végi, 90-es eleji Noise Rock cucc. Aztán az is feltűnt, hogy mennyire egyszerűek ezek a számok, olyan szempontból, hogy van egyetlen nagyon jó dobtéma plusz hozzá egy(!) fasza riff. Oszt csókolom, kész a szám. Állítólag úgy vették fel ezt a nyolc számos, tizenegy perces kislemezt, hogy a felvételek előtt nem írtak és nem is gyakoroltak semmit. Nagyon egymásra lehetnek hangolódva a srácok, mert brutál feszes és egyben van itt minden!
Ja! Nagyon be is tudnak pörögni, ha kell. Akkor az egész átmegy 80’s US Hard Core-ba, de viccesen.
Nagyon fasza zenekar, láttam velük egy interjút a GONER TV-n és nagyon szimpatikusak voltak!
Meg egy ilyen lemezborító azért mennyire punk már!