A következő oldal a nyugalom és a közízlés megzavarására alkalmas!
Böngészését kizárólag:
látogatóknak ajánljuk!
Ennek tudatában:
Nem rég eszembe jutott, hogy kicsit rendet teszek a g-mail fiókomban, na ezalatt találtam pár levelet amiket még 2009 nyarán küldött Supi barátnőnk, amikben három RNR666 Buli élményeit írja le. Íme az első:
HIROSHIMA ROCKS AROUND + MAXIMILLIAN I° 2009. JÚNIUS 21. / Budapest / Kamra Klub / RNR666 Buli
A római illetőségű Hiroshima Rocks Around június 20-án Miskolcon nyomott egy erőteljes bulit, majd másnap – a lassan kultikussá váló helyszínen, – Budapesten, a Kamra klubban lépett fel.
Már a miskolci koncert után fegyvert fogtak rájuk a helyi erők (és ez komoly!)…valamit nem érthettek. Vasárnap reggel egy helyi egységben kávézás közben a jelenlétükben zuhant le a falról egy TV monument, így indultak Budapestre.
(A miskolci kaland hiteles leírását ITT találod olaszul, de a google translate segít. -a szerk.)
graphics by Roberta Scomparsa
A Kamrában a kezdés szokásosan elhúzódott, ehhez az is hozzájárult a szervezők elmondása szerint, hogy az ismerősökön kívül 10 óra körül 4 ismeretlen arc volt a helyszínen…a nézőszám így megközelítette a 30-at, ezen az egyébként tényleg jelentős underground bulin.
Ilyen körülmények között – tekintettel a Zene ünnepére is – a jegyszedés elmaradt. Egyébként nem is érdekelt senkit, hogy hányan vannak ott.
Fél 11-kor rázendített az előzenekar, MAXIMILLIAN I° . Róluk azt lehet tudni, hogy a banda a Hiroshima oldalága, az ott szaxofonos faszi itt ének-gitárgyilkos, aki külsőleg mellesleg egy 70-es évekbeli olasz pornószínészre hasonlít: mackós testalkat, göndör fürtök, kimunkált bajusz…
A duó másik tagja a dobos, aki hasonló testalkattal, rajzfilm figurára emlékeztető maszk alatt izzadta végig a produkciót, amit ha egy szóval kéne kifejezni, azt mondanánk: állat. De azért kicsit kifejtjük: színtiszta noise-rockot nyomnak tucatnyi pedállal szarrá torzított gitár, artikulátlan üvöltő ének, alatta a korai Birthday Partyra emlékeztető dobolás – veszett sebességgel.
Ez eltartott úgy 40 percig, de ez idő alatt mindent kihoztak magukból, amit lehet. A végén a gitáros arc kitépte a jacket a hangszerből, és ezt basztatva, a pedálok tekergetésével hozott létre egy elég komoly zajzuhanyt; ekkorra a közönség is kellőképpen feltüzelte magát.
Viszonylag rövid átszerelés után – ha lehet – fokozódott az őrület. A gitár-dob felállású Hiroshima – szaxofonnal kiegészülve – szintén a noise-rock elkötelezettje, de itt nem a kaotikus vonalat kell kiemelni, hanem a tömény zajjal és torzítással megtámogatott rakkenroll alapokat hozzák, a Fun Housera emlékeztető szaxofon futamokkal sűrűn tűzdelve.
Az első erőteljesebb hangok megszólalásánál az egyik felkészült fotós akkurátusan behelyezte füldugóit, a közönség arcán torzult mosoly, döbbenet és lelkes bíztatás látszott egyszerre.
Külön említendő a helyi személyzet – az egyik pincérnő – arcáról leolvasható ISZONYAT: ha az ott lévők sorsát az ő kezébe adták volna, akkor a helyiség kiürítése után kényszerzubbonyban szállíttatta volna el az egész bagázst.
Egyébként mindenki jól mulatott a frappánsan összehozott zaj-zenére, kivétel talán az a négy angolnak látszó turista, akik gyanútlanul tévedhettek a helyre. Ők először értetlenül nézelődtek, majd berzenkedni látszottak, összeröhögtek és határozottan távoztak…ez bőven belefért 5 percbe.
Közben a produkció a közönség reakciója által szinte performance-szá vált, amiben az előbanda dobosa volt a főkolompos, majdnem szó szerint is. Elkezdett fetrengeni, aztán a kontroll-ládákat emelgetni, döntögetni, de amit a keverős először próbált megfékezni, de aztán rájött, hogy nem kártékony a lendület, ez is csak a show része.
A szervező meg túltengő lelkesedéssel díjazta a produkciót: a közönség között fújó szaxis hátára ugorva pogózott. De pórul járt, mert egy másik felindult közönség-tag heringként a színpad padlójához helyezte, majd fókaugrással ráhemperedett, de ezt felülmúlta az imént említett dobos, aki jegesmedveként rájuk vetette magát. Alul szegény p(P)ali majdnem megfulladt. Mindez arra ösztönözte az előadókat, hogy még egy kicsit gerjesszék a zajt.
A műsor végén a dobosok helyet cseréltek, a Hirosima ütőse még egy számot is elordított, teljessé téve az agy-pogót a Zene ünnepén.
MAXIMILLIAN I
HIROSHIMA ROCKS AROUND
black and white photos by Kutya
A before/after is jó volt