The Hands : Reflections (Broken Arm Records) 2022
Perpignan. Salvador Dali szerint a perpignani vasútállomás az Univerzum közepe, számomra az európai pszichedelik-punk / garage rock legfontosabb városa, na jó még Bordeaux, de az is ott van a közelben. Ebből a közegből jön a The Hands, a harmadik hullámból, ha a ’90-es éveket és a Beach Beaches-t vesszük az elsőnek, a 2000-es éveket a másodiknak (The Mighty Go-Go Players, Jack Of Heart, Sonic Chicken 4 stb.) és a 2010-es évektől számítjuk a harmadikat (Les Crotales, Crank, The Llambs stb.).
A Reflections a harmadik The Hands album és azt hiszem ez a legjobb eddig, jók a dalok és hallatszik, hogy Brian (ének/gitár) sok időt szánt a keverésre, mert nagyon szépen szól minden. Pszichedelikus garage rock ez, jó sok fuzz gitárral és meglehetősen nyers énekkel. A pszichedelikust ne úgy képzeljük, hogy hosszúra nyújtott elszállások, meg ilyenek. A tíz számból hét nem éri el a három perces hosszúságot, kettő még két percet sem. Egyszer azt írtam róluk (és ez tetszett a Hands-es srácoknak) – ősemberek párducgalócán, nem az a finomkodós cucc. Ez koncerten végképp így van. Nagy zajt tudnak csapni.
Nekem sokszor jut eszembe a korai Jack Of Heart róluk (pl. a Seven Years c. dal), ami nem véletlen, mert a zenekarból hárman is játszottak / játszanak a J.O.H.-ban. A Sweet Star- ról a torinoi Movie Star Junkies ugrik be, az akusztikus zárószámról meg Syd Barett.
Érdekes lehet még, hogy a We are so Lame c. dalt a Lame nevű zenekarnak ajánlják, akik a turné partnereik voltak pár éve mikor Budapestet is útba ejtették közösen, sőt még kis falunkat is, ahol a pajtánkban lenyomtak egy teljes koncertet meglepetésként. A The Hands közönsége akkor a három Lame zenész + Márti meg én voltunk.
Nagyon jó album és a borító is ütős, ami szintén Brian munkája!
bandcamp >> ITT <<
facebook >> ITT <<
instagram >> ITT <<
Top Down : Backyard Thunder (No Chance Records) 2022
Itt a harmadik Top Down nagylemez, van három kislemezük, a zenekarban is hárman vannak, úgyhogy minden három.
Velük kapcsolatban mindig, felmerül a Dead Moon (űbermegakultikus, mindenki által tisztelt garage-rock-punk zk.) párhuzam. Ami nem meglepő hisz a Top Down ezer szállal kötődik Fred Cole, Toody Cole és Andrew Loomis zenekarához:
Charlie (basszus/ének) akár, csak a Dead Moon Portland-ből származik, a felállás is klasszik ‘power trio’ váltott férfi-női énekkel, lemezkiadás saját kiadónál (a D.M.-nál a Tombstone Rec. a T.D.-nál a No Chance Rec.), Fred Cole haláláig minden felvételt vele rögzítettek, szigorúan mono-ban (akár a Dead Moon) sőt a kettes lemezre egy dalt is írt nekik a Down The Road-ot. Tournéztak együtt a Fred&Toody-val Európában és az USA-ban is. Szim (gitár/ének) adta ki a Dead Moon könyv európai változatát és még folytathatnám, de legyen elég ennyi.
Megemlítenék még két zenekart akik bár nem annyira erőteljesen mint a Dead Moon, de érezhetők a Top Down zenéjében, az egyik a portlandi Wipers, a másik pedig a Paul Caporino által 40 éve vezetett M.O.T.O.. Ütős riff, egyszerű zenei szerkezet, fogós dallam, a Top Down esetében mindez kibaszott feszesen elővezetve és semmi torzítgatás, effektezgetés. Püff, kész is egy Top Down dal.
A 10 dal közül nem nagyon emelnék ki egyet sem én úgy vagyok velük, hogy meghallgatok egy lemezüket általában kétszer egymás után aztán meg a többit ami még van. Rám nézve elég addiktív a zenéjük.
A lemezborító grafikája is nagyon jó, Phillip Janta munkája >> https://www.instagram.com/janta.island/ << Az összetört autó rendszáma 54-40, az üzenet egyértelmű! Az iserten ott vannak a dalszövegek és a másik oldalon egy fametszet nyomat a zenekarról. Az első 50 példányhoz járt még egy eredeti arany színű nyomat! Ezt pedig Gabriela Jolowitcz készítette. Fantasztikus dolgai vannak >> https://www.instagram.com/gabrielajolowicz/ << érdemes ránézni!
Jó hír: 2023 -ban harmadjára is visszatérnek Magyarországra, május 6.-án Budapesten, május-7. én Miskolcon fognak játszani.
bandcamp >> ITT <<
facebook >> ITT <<
instagram >> ITT <<
