És a meghitt pillanathoz egy vers mindenkinek:

Agyarország – Lukács László költeménye

Terepen járó autó,
Ukrán végrehajtó
harminc-negyven milla
Meg egy-két fegyveres gorilla
Aki meg a konténerben turkál,
Annak a Hollywood Boulevard
Lenne a harmadik emelet négy,
Ahonnan reggel lifttel mégy el
Nézz szét milyen ez a város,
Egy-két milliárdos gyáros
Minden fingásától rettegnek,
Mindent kilóra vettek meg
Nyugati a reklám,
Magyar a nóta,
A tv előtt a sok idióta
Bármit elhisz:
Lehet néger Jézus; élő Elvis

Este a hotelszobában várja
A környék legdrágább kurvája
Pezsgő és kaviár,
Mindenkinek ami jár
Én abban a korban élek,
Amikor csak a test számít nem a lélek
Semmit nem adnak ingyen,
Akinek semmije nincs
Mi a faszban higgyen?!
Ahol a kormány ott van a gáz, Kuplung, sebváltó, ne pofázz
Ha meg lennék elégedve,
Talán nem lennék elégetve
Lehet hogy ez most túlzás,
De nincs már túl sok húzás,
Nem lesz többé pardon,
Ide a kardom!

Én vagyok a fegyver, a csőben én vagyok a töltény
Én vagyok az állat (az emberi), én vagyok a törvény
Én vagyok a fegyver a csőben én vagyok a töltény
Én vagyok az állat az (az emberi), én vagyok a törvény

Én vagyok a törvény!
Én vagyok a törvény!
Én vagyok a törvény!

Pénzért bárki bármit megtesz,
Te is jobban teszed ha mentesz
Hiába vannak rendőrök,
Itt rend attól még nem lesz
Se az FBI, se a NASA
Se a pláza, se az Isten háza
Nem tud nyújtani menedéket,
Ha neked szánják a lövedéket.
A rádióból meg ömlik a genny,
Nincs egy szar hely, ahová menj
Minden nap ugyan az a dal,
Nem tudsz mit kezdeni magaddal
Az élet álom,
Kelj fel
Ha jön a reggel
A zászlót majd tartom,
Ide a kardom!