Régi ismerettség fűzi brigádunkat a gödöllői Szemérmetlen Ajkakhoz, azokból az időkből, amikor a miskolci kohók még fémtől, savtól és egyéb kemikáliáktól voltak hangosak – így nem volt kérdés, hogy hírt adjunk-e új (egészen pontosan: január végi – bocsáss meg a késlekedésért B.Úr! Csók: a lusta L.) hangzóanyagukról, a Nem baj című négyszámosról, sőt arra is kiváncsiak lettünk, hogy mi a fasz van mostanság az Ajkakkal, hova tűntek, hova nem. Zene be, Bodó Szilárd főajak válaszol.

„Kétszer váltottunk tagságot – 2006-2011 között volt egy punk formációnk, azzal megjelent egy Tisztaforrás című album, de csak dokumentációs jelleggel, mielőtt kilépett két tag – pontosítok, mert nem kilépett a két tag 2011-ben, hanem megszüntünk működni, ez a helyesebb meghatározás. Utána működtettük még a Büfé nevű zenekart két évig, de azt a nevet le kellett cserélni, mert mindenki a büfét kereste, és minket talált. Ez a mostani felállás (azaz: Bodó Szilárd, Őry Péter, Rácz Adorján, Somogyi Levente – a szerk.) 2013 óta van – újrahangszerelve néhány régebbi dolgot, meg készítettünk új számokat – a stílussal inkább megpróbálunk a noise-postrock-artpunk vizekre úszni. Szóval van zenei változás – a mókásabb világból komorabb világba jutottunk – gondolkoztunk is a név lecserélésén, mert ez a vicces áthallásos dolog már nem nagyon érvényes, viszont sokan így ismernek minket, úgyhogy megbékéltünk ezzel, marad a nevünk, de egyértelműbbé válik a tartalom. Úgyhogy így lett megint Szemérmetlen Ajkak, jött egy 30-as dobos, és egy 20-as postrock gitáros, így aztán ebből lett a mostani hangzás.”