Egy kis falu postahivatalába megérkezik egy csomag svájcból, amit a postás kisasszony elhoz a még kisebb falu utolsó utcájának postaládájába. A nagyméretű boríték kurvajól néz ki, ilyen celofán alatt az utca, házszám, kinek jött ott a név, de nem a gázmű, vízmű, MATÁV béna, semmilyen szarja, hanem két meztelen nő grafikája és a Voodoo Rhythm Records logoja van rajta. Stílusa van, mint mindennek ami az 1991 óta működő lemezkiadóhoz köthető. A lemezborítóktól a merchandise szirszarokon át a berni lemezbolt kirakatáig.
Na, de a boríték tartalma. Három cd, ezek: The Come n Go / The Jackets, Ande Dale Petty. A negyediket nem a postás hozta, azt Tibo, a Destination Lonely volt dobosa adta.

The Come n Go: Tumbling Heights / Voodoo Rhythm Records (2016)

Nekem ők a kedvenceim a Voodoo katalógusából (a Roy & the DMC-vel egyetemben). Ez a NEGYEDIK lemezük (itt az ELSŐ, a MÁSODIK és a HARMADIK), a megjelenéséhez már nem sok reményt fűztem ugyanis 2014 nyarán kezdték a felvételeket azóta nem igen jöttek hírek. Aztán egyszer csak: püfff megjelenik! Kemény 26 perc, hahaha!
Tökmindegy, hogy rövid, mert eddig ez a legjobb lemezük és annyi minden kavarog benne, hogy úgyis szétszedi az agyadat meg úgy is indítod újra és újra hogy szedje szét megint. Van itt minden, RnB, garage-trash, psychedelik elszállás vagy AC/DC–Rose Tattoo keménységű boogie ÉS EGY AKKORA Bad Brains (Attitude) átdolgozás, hogy széthalsz!

A hangzásért és mindenféle fura zajokért Marcus Staehli (a Roy & the DMC-ből) a felelős, úgyhogy arra panasz nem lehet, van egy elég konkrét drogos atmoszférája az egész lemeznek, de csak finoman, szépen.Van egy Lemmy című dal is több mint 6 (!) perces, az összes többi másfél két perc. Ja és még valami. Nagy alkohol kedvelő az egész csapat, az egyik gitáros pedig egyenesen PÁLINKA rajongó, csak sajnos helytelenül úgy hiszi, hogy a pálinka román ital. Nem, a pálinka NEM román, hanem magyar ital!!!!!! Pálinkás videó #1 #2 és #3 !

The Jackets: Shadows of Sound / Voodoo Rhythm Records (2015)

Fuzzy Garage – Rock n Roll bulizene a svájci triotól, ez már harmadik nagylemezük, viszont első a Voodoonál. Nem egészen az én zeném, de stílusában NAGYON jó! Az énekes/gitáros lány a Sex Organs nevű duóban is benne van, férjével aki történetesen a holland The Anomalys tagja. A dobos pedig a Get Lostban játszott régebben együtt ex-Miracle Workers tagokkal (!) és Beat Man mögött is dobolt amikor még nem ‘Reverend’ hanem Lightning Beat-Mannek hívták és wrestling maszkban terrorizálta Európa klubjainak közönségét. Szóval biztos láttak már ezt-azt. Állítólag élőben nagyon dögösek, az énekesnő Jack Torera nagyon frankó színpadi jelenség és a videójuk is elég állat:

Én elhiszem, azt meg hallom is, hogy nagyon egyben van az egész, nagyon jók a dalok, kurvajól meg vannak írva és a hangzás is bomba (a Monstersben szoktak így berregni/zümmögni a gitárok, meg a Black Magic Sixben).
Nekem a lemez második felén lévő nyugisabb számok jönnek be inkább a kicsit a Dead Moont idéző ‘Astronaut’ különösen! Mondjuk bevallom eddig még nem sikerült a lemezt meghallgatnom részegen, lehet akkor mást mondanék. Az biztos, ha megkeresnének, hogy jönnének RNR666 buliba játszani válaszunk egy hatalmas IGEN! lenne.

Andy Dale Petty: Frick’s Lament / Voodoo Rhythm Records (2015)

Full akkusztikus lemez, főleg bendzsó és gitár néhány dalban némi dob. Mai amerikai FOLK. Mielőtt azt mondanád, hogy: „Na ez a fajta zene engem egyáltalán nem érdekel!”, azért, tegyél egy próbát Andy Dale Petty Frick’s Lament c. albumával, lehet épp ez a lemez változtat majd a véleményeden. Ez a country-blue grass-folk cucc, amit ez az alig 30 éves srác játszik, KURVAJÓ! Érdekesen került a Voodoo Rhythm-höz. Beat-Man a Voodoo irodába üldögélt mikor jött egy levél King Khantól benne egy cd, meg egy pár sor, hogy K.K. találkozott egy Andy nevű 18 éves sráccal aki utazgat összevissza, le-föl az USA ban (többnyire vonattal, vagy gyalog) egy szál gitárral és játszik ahol csak tud, olyasformán ahogy azt fiatal Bob Dylan híresztelte magáról. Nem sokkal később e levélnek köszönhetően megjelent Andy első lemeze, a All God’s Children Have Shoes. És Andy megérdemelte a belé vetett bizalmat, mert ez az új album még az elsőnél is sokkal-sokkal jobb!

Destination Lonely: No One Can Save Me / Voodoo Rhythm Records (2015)

Szép lelkek, depresszióra hajlamosak, frissen pofára ejtett brókenhártok, kerüljék ezt a lemezt amilyen messze csak lehet, ha beraknánk valamelyik RNR666 buli után a cd-t rohanjanak hazafele hátrahagyva sört, cigit, mindent, de komolyan!

Ilyen tömény negatív energiát lemezre rögzíteni rocknroll műfajban még csak nagyon keveseknek sikerült. Én szerencsére elég jó passzban vagyok mostanában, de hajnal háromkor fülhallgatóval a konyhában hallgatni (és olvasni a dalszövegeket) még így is elég megterhelő volt. Mondjuk tudtam mire számíthatok, ismerem már a bandát az első kislemez óta, sőt a tagok korabbi bandáit is ismerem már rég, azok sem sokkal könnyebb hallgatnivalók (The Fatals, Kung Fu Escelators, Mighty Gogo Players, Complications). Na, de milyen legyen egy zenekar amelyik egy Cheater Slicks lemez után nevezi el magát?! Meg ahol olyan fejük van a tagoknak mint ezeknek?! Kibaszott börtön- és/vagy kocsmatöltelék mind. Hahaha!

Megint csak azt tudom mondani mint az előző 3 lemezről amikről fentebb írtam: az előző lemezeik is nagyok voltak, de ez az új a LEGJOBB! Remélem látjuk egyszer őket RNR666 buliban és akkor azt is tudom, hogy az első sorban fogok térdepelni Emberkutyával és ököllel ütjük majda színpadot. Lehet ez vót a tavalyi év legjobb lemeze? Fasztuggya, egy sem jut az eszembe.

És hogyha valaki Voodoo Rhythm Records bakeliteket/cd-ket akar vásárolni az ITT megteheti!