Grandpierre Attilának idén aztán van mit ünnepelnie, hiszen a VHK 40. évét töltötte be és pénteken pedig a Vágtázó csodaszarvas névre keresztelt népi zenekara üli tizedik évforulóját az A38-on – ráadásul felőlem simán azt is ünnepelhetné, hogy ő a legnagyobb magyar, akár minden egyes nap.

Éspedig miért is?

A műfajteremtő – Sámán punk. Ugye mekkora gyökérségnek hangzik? Főleg, hogy nem az! Mégis miért imádja Grandpierre Attilát annyi híres megmondóember, köztük például a jó öreg Jello Biafra? Aki akár teljes hülyét csinál magából egy kis közös zenélés kedvéért? És ki nem látott még nyugati zenebuzi turistákat kétségbeesetten keresni VHK vinyleket a pesti belvárosban? Igen, ez mind azért van, mert Grandpierre Attila a szó legszebb értelmében egy eredeti és ösztönös figura akire mindenki felkapja a fejét.

A primitív – Grandpierre Attila és a VHK elemi erejű primitív zenét csinál. Igen kevés frontember mondhatja el magáról, hogy negyven éves pályája során egyáltalán nem tanult meg énekelni (és nem mintha erre szükség volna a VHK esetében). Őszintén szólva ha nem lennének ők az élő bizonyíték, akkor nem is nagyon hinném el, hogy Magyarországon az ilyesmi megtörténhet. Attila mindennek tetejében képes volt esszében tárgyalni a punk kultúra és a természeti népek rituáléjai közötti hasonlóságot, ráadásul a kétkedők legnagyobb bánatára még csak nem is beszél hülyeségeket. Pedig azért eléggé adja magát, hogy nem normális dolog az ilyesmi.

A józan ész lázadása – Döbbenetes, de a magyar földalatti közegben olyannak ritkán osztanak lapot aki nem alkoholista, vagy akár csak közönséges botrányhős akinek 50 éves kora felett kötelező csatornából előhúzott patkányként kinézni. Grandpierre Attila egyszerűen csak szeretné jól érezni magát a bőrében és csinálni azt a kismillió dolgot, ami érdekli. Például órákon keresztül átszellemült állapotban ugrálni és ordítani. Minek itt túlbonyolítani a dolgokat? Fegyenc edzés 60 felett is? Ellentmondásoktól nem mentes csillagászati és filozófiai pálya? Simán.

A gyökér – Attila simán kisajátította a VHK-t és szívbaj nélkül a saját brandjének tartja a vágtázást. „Pszichopata – ezzel a szóval írja le egykori barátját, zenésztársát /…/ Ipacs László…” Hiába csillog a szemed, Attila. Bizonyára nem vagy földre szállt angyal, de ezért mi inkább elismerően biccentünk, mert igazából szeretjük a rohadék módjára viselkedő frontembereket.

Vágtázó csodaszarvas – Amit így hívnak, annak tényleg valami borzalmas dolognak kell lennie, de aztán mégsem az.  Hogy egy sámán punk csodaszarvas ihlette népzenét kezd játszani? Meg népiesen feldolgoz VHK számokat? A világ számos félresikerült és kínos népzenés kísérletén átemelkedve Grandpierre Attila azt a csudajó pszichedéliát és hipnotikus monotonitást ragadja meg, amitől jó a space rock, vagy a kraut rock. A Vágtázó csodaszarvasban egyáltalán nincsenek elektromos hangszerek, csak ez a VHK-ból megszokott sámán-misztérium, a különféle népi hangszerek és persze Attila csujjogatása.