A következő oldal a nyugalom és a közízlés megzavarására alkalmas!
Böngészését kizárólag:
látogatóknak ajánljuk!
Ennek tudatában:
Acid Baby Jesus – Selected Recordings / Slovenly Recordings (2014)
Jó régi tartozásom már ezt az ismertetőt megírni. Tisztán emlékszem, tavaly novemberben csöngetett, illetve kiabált be a postás és hozta ezt a CD-t. Arra is emlékszek, hogy bár olyan reggel tíz lehetett, mán szépen be voltam vörösborozva. Piszkosul örültem neki! Elkezdtem hallgatni, a második-harmadik számnál kivettem a CD-t, mondván biztos a Slovenlynél valami tévedés folytán egy új Hellshovel lemezt postáztak Acid Baby Jesus tokban. De nem. A CD rendben, a bookletben olvasom a dalszöveget, az is stimmel. Ez bizony az új Acid Baby Jesus! Azóta már a sokadik meghallgatáson túl nem a Hellshovel párhuzam az ami feltűnik az első négy szám kapcsán, hanem az, hogy milyen kurva jó számok ezek, és milyen jó, hogy az első lemez után ebbe az irányba indultak a görög srácok! A következő dal a Who’s First meg annyira jó és egyedi, hogy sokáig az volt az űberkedvenc, erre jön az első kislemez dal, a Vegetable, amire csupán fél évvel az első meghallgatás után is csak úgy tudok gondolni, mint valami klasszikusra. A Troublemaker, a maga Black Sabbathos basszusával, primitív refrénjével szintén az agyamba ragadt vagy két téli hónapra. Az egész lemez annyira sokszínű, hogy nagyon sokáig nyújt meglepetéseket, tuti, hogy nem unod meg néhány hallgatás után. Drogozni kifejezetten ajánlott rá, úgyhogy akár hónapokig el lehet vele szórakoztatni magad. Ha lennének ilyen ős prog rockos, vén hippi haverjaim, nagy örömmel és kíváncsisággal mutatnám meg nekik ezt az albumot, szerintem tetszene nekik.
Useless Eaters – Singles: 2011-2014 / Slovenly Recordings (2015)
Két részre választható a lemez. Vannak az elején a korábbi felvételek, ezek zajos, rövid, drogos kis punkborzalmak, ilyen korai Ty Segall / Charlie & The Monnhearts / LiveFastDie stílusban. Ez megyen az első hat szám alatt végig. Aztán jön két szám egy Tic Tac Totally Records-os kislemezről. Ez már szintis, valamilyen Wave-es, talán No Wave cucc. Komolyan mondom néha dubos a basszus, beugrik a Chrome és a Devo is, meg az egyetlen lemezét hat-hét éve épp a Tic Tac Tottalynál kiadó detroiti Static Static. Ezek után egy rövid őrjöngés „I Hate The Kids” címmel Ty Segall közreműködésével. Az utolsó három dal (talán a legjobbak a lemezen) ismét ez a szintis / dobgépes fajta. A „Mother Earth” egy jobb világban akár sláger is lehetne, az albumzáró „Integrated Circuit” pedig Digital Leatheri magasságokban, mélységekben leledzik. Nagyon jó válogatás, kár hogy csak fél óra. Kösz Slovenly!
The Blind Shake – Fly Right / Slovenly Recordings (2015)
A minneapolisi Blind Shakenek már tíz éve jelennek meg lemezei, nekem mégis ez az első találkozásom velük. Lehet szerencsémre, mert belefülelve régebbi lemezeikbe, úgy látom azok bizony erősen szörfös jellegűek, amely műfajnak én rajongója bizony nem vagyok. Ezen a kilenc számos EP-n is megjelenik a surf, de csak annyi, ami még nekem is bőven-bőven belefér. Amúgy nagyon szimpatikus ez a három kopasz srác (a két testvér vezetékneve Blaha! Lehet magyar származásúak?)* akik egyszerre emlékeztetnek a Devora, a Man or Astromanre és valami straight edge HC banda legénységére.
A lemez kilenc számát végighallgatva a végső dolog amit levontam az, hogy ez punk. Vagy, hogy még általánosabb legyek: Rock. Végül is lényegtelen, nagyon jó mind a kilenc dal. Tömény, feszes, rövid, lényegre törő, kurva jó énekdallamokkal, kurva jó hangszereléssel. Ha hangosan hallgatod csak úgy jönnek-mennek a fura hangok, gerjedések. Ez a brutál trió maga alá darál faszául, úgy, hogy közben örülsz neki, és folyamatosan olyan témákat villantanak fel, amik közben össze is zavarnak, hogy – ez most mire is emlékeztet? – bazmeg ez tényleg olyan! – de, hogy? Nagyon remélem egyszer látjuk őket RNR666 színpadon, és elnézve koncertvideóikat, kicsit tartok tőle előre is.
Ja, eddig egyszer sem sikerült csak egyszer meghallgatni, az utolsó szám után ment előröl megint.
*Vagy inkább szlovák- a szerk