ROCK’N’ROLL, BLUES, PUNK, GARAGE ROCK
THE EXPERIMENTAL TROPIC BLUES BAND (Be)
DOPE CALYPSO (Hu)
Budapest, Corvintető Bisztró
2015. 03. 11. > 21:15 (pontos kezdés!!!)
Nagyon örülünk megint!
Annak, hogy ilyen vadállatokat láthatunk vendégül, mint ez a három, első ránézésre egész normálisnak tűnő belga. Tizenpár éve bizonyítják Európa és az USA klubjaiban és fesztiváljain ennek az ellenkezőjét. Mármint azt, hogy nem egészen normálisak. Sajnos itthon nem túl ismertek, bár lehetnének. Csak azért gondolom így, mert mondjuk, tegyük fel, a Jon Spencer Blues Explosiont szerető kb. ezer jó magyar emberből 999-nek muszáj, hogy tetszenek ezek a belga srácok is! Hisz hasonlóan tömény, sok mindenből táplálkozó modern rock’n’rollt játszanak ők is.
A zenekar 1999-ben alakult Liégeben, unaloműzés és szórakozás gyanánt. Állításuk szerint 2006-tól vált komollyá az egész. Akkor indult be az igazán intenzív turnézás, és jelent meg második nagylemezük, a Hallelujah, egy jó erős bluespunk/rock’n’roll album, bár az egyik számban (Garbage Man) már ott van a Suicide (szinti-punk alapzenekar a 70-es évekből) hatása. Pontosabban ez a dal a Suicide és a Cramps összegyúrása. A lemez nyitószáma:
A következő nagylemez a Captain Boogie. Na itt már elszabadulnak a dolgok. Millió hatás érezhető, Bo Diddleytől Bob Logig, Hasil Adkinstől a Jon Spencer Blues Explosionig minden. Feltűnik egy kis hip-hop, egy kis funk, némi cajun (amerikai francia folk Lousisana mocsaraiból), és persze BLUES! De miután végighallgatod a lemezt az marad meg benned, hogy ez egy jó tömény rock’n’roll album volt.
2012-ben jelenik meg a Liquid Love. Na, ezzel az albummal akkorát ugrik minőségben felfelé a zenekar, hogy az ritkaság számba megy! Nem tudni minek köszönhetően. Talán az előző évek intenzív turnézásának, talán, hogy az albumot Jon Spencerrel vették fel, saját stúdiójában New Yorkban. Valószínű is-is. Egy interjúban Spencer megemlíti, hogy igen élvezte a közös munkát, sőt az egyik dal felvétele közben hirtelen felkapott egy gitárt és eleresztett egy szólót, ami a felvételen rajta is maradt. Két dal az albumról:
Tavaly év végén jelent meg az ötödik nagylemez, egy koncept album a belgákról, Belgiumról.
A lemez stílszerűen a nemzeti himnusz szétesett verziójával indul, ami punkosított változatban később visszatér; szó esik a belga király törvénytelen lányáról (She Could Be My Daughter); a 2011-es, 6 emberáldozatot követelő liégei mészárlásról (My Street); vagy éppen arról, hogy a belgák könnyedén borogatnak autókat az utcákon egy futball vereség után, viszont súlyos politikai botrányokra már nem igen reagálnak ilyen vehemensen. Zeneileg ez az album talán még az előzőnél is tömörebb, letisztultabb.
A Dope Calypso az egyik legkeményebben dolgozó honi underground zenekarok egyike. 2013 októberében alakultak, legelső koncertjüket a következő év májusában adták (büszkén mondhatjuk egy RNR666 buli keretében), kiadtak egy EP-t, és egy CD-t, készítettek egy videóklippet
A március 11.-i buli után nem sokkal Olaszországba utaznak második albumuk rögzítetésére. A csapat tagjai a Kollaps, illettve a Haunebu zenekarok lehetnek ismerősek, de a Dope Calypso zenéje mindkettőnél nyersebb, lényegre törőbb, miközben egész kellemes énektémákkal operálnak. Élőben ütnek igazán, főleg amióta egyik gitárosuk Fenderjét egy Gibson Flying V- re cserélte! Raw’n’Roll!!