magyar vagyok, nem turista pólót visel, és
Tisztelt Bíróság! Bizonyára önök is érzik, nem egyszerű garázdaság az, amit elkövettem. Ez a sokakban keringő, megmagyarázhatatlan, egyszerre kellemes és borzongató érzés nem a véletlen műve, ugyanis spontánnak tűnő cselekedeteim láncolata, bizony műalkotás. Abban a duluthi bárban nem Hetényi Zoltán jégkorongkapus, hanem Hetényi Zoltán performance művész előadásának lehettek tanúi, illetve résztvevői a szerencsések. A produkció színvonalát mutatja, hogy a nemzetközi szaksajtóban is igen pozitív kritikákat kapott. Sőt, mivel kevés sportoló vetett végett ilyen szépen nemzetközi karrierjének, az önsorsrontás tudományának szaktekintélyei is felkapták fejüket.
Tisztelt Bíróság! Önök nem tudják, min mentem keresztül Magyarországon. Tudják a legrosszabb, ami egy művészt érhet, a közöny. Éveken át rendszeresen rendeztem, az itt tárgyalthoz hasonló jeleneteket – minden visszhang nélkül! Lám Amerikába kellett jönnöm, hogy felfigyeljenek művészetemre, amiről végre már otthon is elismerően nyilatkoznak, sőt, úgy néz ki, legmagasabb helyen is respektálják, mert rebesgetik, hogy augusztus 20.-án lovagkeresztet fogok kapni, amit le is kopogok. Kop-kop-kop.
És most, hogy mindent tisztáztunk, kérem, hogy az óvadéknak meghatározott összeget, mint tiszteletdíjat, számlámra átutalni szíveskedjenek.