Ma 80 éve a Délibáb című színházi folyóiratban olvashatta először a nagyközönség Jávor László Szomorú vasárnap című versét. A 29 éves „sovány újságíró bánatában, mint egy őrült Rómeó, versben mondta el vallomását a kis táncosnőnek. Mert levélben szégyellte leírni.”
Szomorú vasárnap száz fehér virággal
Vártalak kedvesem templomi imával
Álmokat kergető vasárnap délelőtt
Bánatom hintaja nélküled visszajött
Azóta szomorú mindig a vasárnap
Könny csak az italom kenyerem a bánat…
Szomorú vasárnap
Utolsó vasárnap kedvesem gyere el
Pap is lesz, koporsó, ravatal, gyászlepel
Akkor is virág vár, virág és koporsó
Virágos fák alatt utam az utolsó
Nyitva lesz szemem hogy még egyszer lássalak
Ne félj a szememtől holtan is áldalak…
Utolsó vasárnap
Seress Rezső zenéjével lett belőle az egyetlen magyar világsláger. Lydia Lunch 1979-es verziója: