Csikós puli vizslával, avagy el lehet menni
-
Radio 'n' Magazine 'n' Gigs 'n' Records 'n' T-shirts
RNR666 Rádió
Újra itt az RNR turisztikai magazinja.
"Az kisvárosi tanár, ha Nyugatra keveredik látogatóba, még ha az a Nyugat tulajdonképpen Kelet-Berlin is, csak álmélkodik értetlenül."
továbbolvasáshoz, tovább.
Az kisvárosi tanár, ha Nyugatra keveredik látogatóba, még ha az a Nyugat tulajdonképpen Kelet-Berlin is, csak álmélkodik értetlenül.
Hitetlenkedve hallgatja az oda egy éve kidisszidáló rokon beszámolóit megélhetésről, nyugalomról, életről. Arról, hogy egy közrendőr éves fizetéséből vígan kispórol egy hat milliós BMW-t.
– Érted, így nem kell korrumpálódnia – fejtegette a rokon.
– Én csónakot vennék – reagált a tanerő.
A magyar tanár értetlenül áll a Magyarországról oly jól ismert boltok polcai előtt, leesett állal nézi az olcsóbb, vagy ugyanannyiba kerülő élelmiszerek árait. Számol, mérlegel, kicsinyeskedik, aztán megtudja az ottani béreket, a minimálbért.
Németország miért élhetőbb hely 23 évvel a fal lebomlása után?
Milyen válság?
Miért érzem úgy, hogy szívatnak az országomban?
Kérdések.
Este tehetetlen dühvel nyitja ki a féleurós Radeberger sörét, de ezzel is csak magát igazolja, mert tudja, hogy a doboz visszaváltható, negyed euró.
– Nincs mese, otthon kibasznak velem – jut a végkövetkeztetésre.
Egy idő után már nem idegesíti magát, a ha nem tetszik, el lehet menni formula jár a fejében.
És tulajdonképpen ennyi is a felmutatható eredménye a hosszú évek során Magyarországnak.
Juteszembe.
„Az összeomlásának roppant terhei alatt vergődő, önelégült feudális Magyarország, amint bukott arisztokráciája ásatag szokásait, hagyományait és kimeríthetetlen sértettségét cipelve gazdasági válságból gazdasági válságba vánszorog, s kemény kézzel még azoknak is utána nyúl, akik nem nagyhatalmi ábrándokban vagy nem a magyarság történelmi küldetésében nevezik meg a nemzet boldogulásának egyetlen lehetőségét, akiket mély szociális felelősségérzet tölt el a falusi nyomorultság és a városi nyomor miatt,…”
Nádas Péter: Párhuzamos történetek
El lehet menni.
Aztán a Nyugatra látogató magyar tanár, a berlini hyperspace állomáson, már hazafelé, a vonatra várva, hiába mondja családjának, hogy Ú, biztos valami fasza vonat lesz, még az is lehet, hogy emeletes, de aztán begördül az oly jól ismert kék MÁV szerelvény.
A tanár a nyugati utazóközönséget vizslatja, reakciójukat a gányra, a ragacsra, amely mint lakk vonja be a vonatot. Figyeli a külföldre járó vonatokon még meg nem szüntetett büfé kocsi személyzetét, a hálóatlétás, rövidnadrágos, papucsos szakácsot, aki kiáltva pincér havernak előbújik kis birodalmából, Héé melyik kérte a gulyást?, hogy érkezzen is a válasz, az ni, a dagadt, hátul.
A magyar pedagógus nyugtázza a 3 euró 20-as kisüveges sört, és a honfitársak készségességét is, miszerint bármiben tud fizetni, szerencsére azonban tanárunk nem először vonatozik Európában, véletlenre meg főleg nem, a tíz válogatott sör jobb lesz, mint az ezer forintos 33-as Dreher.
– Jobb is különben, hogy ilyen vonatot járatnak Európába, így a hozzánk látogató külföldi elvtársaknak talán könnyebb ráhangolódniuk országunk jellegzetességeire, egzotikusságára, van idejük felkészülni arra, ami a Keleti-pályaudvaron, illetve azon túl várja őket – bölcselkedik tanárunk jókedvűen pár Krusovice után Bratislava környékén, még nem tudván, hogy a vonat a magyar határtól Budapestig két és fél óra alatt teszi meg a távolságot, csak találgatni mertek merről merre.
– Áá, ez azért van, mert tönkre akarják tenni a MÁV- ot, hogy aztán megvehessék – ezt már cimborája Rozsomák fejtegette a 8. kerület szívében fél háromkor.
Ja, amúgy Berlin kurva jó hely.