Hentes barátom és én éppen a közeli pékségbe indultunk, hogy kitömjük éhező beleinket valamiféle dagasztott csodával.
Gondoltuk átsétálunk a pályaudvaron, mikor egy igen szemrevaló hölgyemény állt elém vigyorogva kezében paksaméta.
Testét valami gusztustalan takonyzöld széldzseki fedte.
-SZIA!
-SZERVUSZ!
-ZAVARHATLAK EGY PILLANATRA?
-PERSZE. TESSÉK CSAK!
-ALÁÍRÁSOKAT GYŰJTÜNK AZ LMP…

-ekkor már lefelé néztem, ahol a kövön egy női görkorocsolyában ülő puncibajuszos cigánygyereket vettem észre-

-NE HARAGUDJ, DE EZEK NEM AZOK A SZÍNEK!

Majd elsétáltunk.
Visszafelé már más úton jöttünk, de valami mégis dolgozott bennem.
Úgy éreztem tennem kell valamit ezekért a kedves emberekért.
Éppen kapóra jött, egy részeg állat, aki énekelve próbált eljutni az utca végére.
Átkiabáltam a barátoknak:
-TALÁLTAM NEKTEK EGY POTENCIÁLIS SZAVAZÓT!

A lány csak nézett, majd elfordult. Mire odaért az úriember, gondoltam megtámogatom őt is.

-TÉGY EGY JELET!

Újra oda nézett, majd megint elfordult.
Szégyelltem volna megmondani neki, hogy az ágyam felett Schiffer András képe lóg, hogy ő őrizze álmom, ha abba akarna betörni Havas Henrik…