Íme, az et jel, vagy és jel, (nem túl) közismert nevén az ampersand,
amely a latin „et” vagyis az „és” kötőszót jelöli.
Az et jelet egy betűnyi hellyel jobbról balra fölhúzva a hely közepéig,
majd egy hurkot fűzve írjuk.
Így valahogy:
Az et jelet egy betűnyi hellyel jobbról balra fölhúzva a hely közepéig,
majd egy hurkot fűzve írjuk.
Így valahogy:
&
A jel a latin et betűiből álló ligatúra, magyarul: ikerbetű. Az et jel időszámításunk szerinti első századból származó ókori római forrásokban is megtalálható. Marcus Tullius Tiro, Cicero titkárát tartják számon a kidolgozójaként. Ebben az időszakban a jel egy nagy E és T betűkből álló szögletes ligatúra volt, amely később ívesebbé és folyékonyabbá válva nyerte el ma ismert formáját. A VIII. században a nyugati kalligráfia meglehetősen fejlett volt. A kódexmásolók széles körben használták az et jelet, mivel egy egész szót sűríthettek vele egy jelbe, ezzel könnyítve munkájukat. Ennek révén a jel tovább egyszerűsödött. A nyomtatás 1455-ös felfedezése tovább segítette az elterjedését. Minden új betűtípus és betűcsalád tartalmazta saját stílusához illeszkedő et jelét. Mivel az et jel használatának gyökerei a római időkből erednek, sok latin alapú ábécét használó nyelv átvette. Az et jel gyakran feltűnt a latin ábécé utolsó betűjeként, mint például egy 1011-ben összeállított felsorolásban. A mindennapi kézírásban az et jel időnként leegyszerűsödik egy fordított 3-asra, függőlegesen áthúzva. Máskor nem látszik többnek egy + jelnél vagy egy hurkolt t betűnél. Ezek a formák általánosan elfogadottak és elismertek az et jelet használó nyelvekben, még ha némely forma hanyagnak is tűnik. A jel csökkenő használata ellenére praktikus lehet olyankor, ha a rendelkezésre álló hely szűkös. Valószínűleg a ritkulása miatt az et jelet olykor hibásan rajzolják. A leggyakoribb hiba a tükörírása; esetenként az, ha violinkulccsal helyettesítik. Bár az angolban az írógépek előtt, a magyarban jóval korábban is széleskörűen használták, az elmúlt évtizedekben (évszázadokban) az et jel vesztett népszerűségéből. A legtöbb helyen kiírják, hogy „és”. E tendencia folytán a jel angolszász közegben régimódi hatást kelt. Használata angol nyelvű cégnevekben elterjedt a mai napig. A rendszerváltás óta hazánkban is elterjedt, mivel a kilencvenes évek közepétől engedélyezik használatát. Az angolban a két embernek címzett borítékokon is et jelet szokás írni. Például „Mr. & Mrs. Jones” vagy „John & Mary”. Az et jel könyv- és filmcímekben és néhány más tulajdonnévben is használatos. Ezekben az esetekben az & ésként (angol szövegben and-ként) ejtendő. A különbég a két forma között többnyire esztétikai, bár az et jel közelebbi kapcsolatot fejez ki, mint egy szimpla és. Az et cetera (és így tovább) kifejezést általában „etc.”-ként rövidítik az angolban. A XVIII–XIX. században az „&c” forma is használatban volt. Az et jel utolsó betűként való tanítása – ami a 19. században általános volt – vezetett angol elnevezéséhez (ampersand), mely az „and per se and”, vagyis:
„és maga az és”.