2011. december 15., csütörtök :::
1995 decemberében valamikor ilyentájt volt életem legszarabb „felolvasóestje”. Persze amúgy minden felolvasóest szar. Micsoda baromság már maga a műfaj is: felolvasóest. Az említett est azért ígérkezett másnak, mert a Tilos az Á a saját torát ülte ’95 decemberében. Már megszületett a bírósági határozat, hogy a helyet be kell zárni, így decemberben egy karneváli tombolással ért véget a kocsma ötéves fennállása.
Annyira szarul életemben nem éreztem magam, mint aznap este. Lovasi olvasott még fel meg a Ficsku Pál, aki egy hihetetlen nagypofájú miskolci fasz. Gondolom, már akkor is megjelent egy-két kötete, és ő volt az ügyeletes alkoholista tehetség. Ők ketten kezdték a felolvasást, a Lovasi jött a szokásos sortörős enjambment-jaival, amitől mindig elélvez a közönsége, a Ficskura viszont egyáltalán nem emlékszem.
Sajnos eléggé berúgtam, és helyzetemet csak nehezítette, hogy egy teljesen indokolatlan nagylelkűség folytán beengedték a Tilosba Dixie-t is, aki rögtön az első sorban ült le. Róla annyit kell tudni, hogy jóformán az összes budapesti kocsmából ki volt tiltva, ami akkoriban még könnyedén ment – ma már azért nehezebb dolga lenne.