A minap furcsa álmom volt.
Emberi mivoltom semmivé lett!
Számmá lettem! Egészpontosan 127.
A pusztában, egy hivatalba keveredtem.
ez volt a Névtelen Hivatal.
Odabent várt rám egy adminisztratív kollega, a 128-as.
Valamit mondott számnyelven, ami számomra érthetetlen volt, ekkor
a mellkasomban hihetetlen erőt éreztem, majd mint szám elpusztultam!
Kiestem a számsorból…Nem volt többé 127-es.
csak 125,126,128…
Játszom a savakkal
A laborban voltunk…gyönyörű fehér köpönyegek, és
köpönyeg forgatók!
A kémcsőben, fortyogtak az indulatok!
Megkérdezték: Mit csinálsz?
Mondtam: Jásztom a savakkal!
Kérdezték: S a vakkal?
Mire visszanéztem, már arcom felé tartott
a bugyorgó, fortyogó, színesen füstölgő lé,
és lemarta az arcomat! Az egészet!
De én nem ijedtem meg…Hát minek?
Fogtam, letéptem az arcomat, letöröltem egy kis kendővel,
és kidobtam a kukába.
Hazafelé zaklattak, hogy miért vagyok ilyen pofátlan?
És a kalauz sem fogadta el a személyim, mondván:
"Uram! Nem sül le a bőr a képéről?"
Így le kellett szállnom, aztán felvágtam magam,
kitéptem a beleim és a belsőtestrészeim, egy zakcsóba tettem őket és kidobtam!
Összevartam magam, és haza mentem…