Matyi, ez az érett fiatalember, hogy szüleit segíthesse, vagy hogy csökkentse a vállukra nehezedő anyagi súlyt, úgy döntött munkát keres.
Több próbálkozás után, végül úgy döntött, egy építő brigád tagja lesz.
Egy olyan csodálatos építő brigádé, akik színpadokat építenek fel, aztán szednek szét, ha már vége a műsornak.
Egy alkalommal éppen Kállay-Saunders András és tehetséges társai számára húzták fel a pódiumot.
Kállay lenyomta a saját szettjét, ami körülbelül két számot takart.
Mindenki tapsolt és éljenzett, imádták ebben a percben ezt a mikrofon mögé termett világi csodát!
Egyedül Matyi állt unott és álmos képpel a színpad előtt.
Kállay rábökött:
– Te! Miért nem tapsolsz?
– Én?- kérdezett vissza hősünk –
– Igen, te!
– Azért, mert egésznap dolgoztam, most már egyhuzamban 16 órát, nem ettem semmit, és kurva szomjas is vagyok.
– Na várjál!
Matyi így várt. Kállay nemsokára visszatért, és csicskái oldalán egy rakás összerágott csirkecombot hozott a fáradt hősnek és kollégáinak,majd ezt kérdezte:
– Szerinted nem vagyok sztár?
De mire Matyi választ adhatott volna, erre az egot oly magas szinten növelő kérdésre, főnöke azonnal Kállayra rontott. Agyba-főbe verte,míg végül letépte a fejét.
A trófeát Matyinak adta, aki otthon az ágya alatt szépen kipreparálta.
Olykor álmában forgolódik, vígasztalanul ölelgeti izzadságtól lucskos takaróját, és mintha valaki közelről azt kérdezgetné tőle, bizalmasan, fülbegyónósan:
-Szerinted nem vagyok sztár?