David a Sunflower partján üldögélt. Felvett egy követ és hirtelen furcsán megrántotta jobb karját, mire a kő kirepült ke- zéből és néhányszor megperdült a vízen. – 8. Egész jó. Na hogy legyen? Határozni kéne. Persze már döntöttem, de azért gondoljuk végig a lehetőségeket még egyszer. Szóval 14 vagyok, kijártam az iskolát. Elég volt. Vagy beállok egy ültetvényre, vagy elmegyek Chicagoba Dave bácsi után. Végighúzta ujjait a mellette fekvő gitár húrjain. – Emlékszel rá? Tőle kaptalak, amikor elment. Átjött elbúcsúzni, hozott téged is. Leültünk a ház előtt, eljátszotta a Down The Dirt Road- ot, úgy, hogy végig up-ot énekelt, és amikor befejezte átnyújtott – Tessék, ez mostantól a tied. Csak, hogy ne maradj gitár nélkül. Ezen tanultál, ügyesebb vagy nálam. Én eleszek nélküle. Neked jobban hiányozna, hidd el. Ha meg na- gyon pengetni akarnék, veszek egy újat. Ha meg nem tudnék, ezt sem érdemelném. Remélem, van új gitárja. – Ez csak 5, de jó nagyokat ugrott. Szóval kedves gitár terveim vannak veled. Nyár van, most a legjobb elindulni, menni városról, városra, ültetvényről ültetvényre. Meg van pár dollárom is. Csak jöjjön erre megint valaki! Aki megengedné, hogy vele mehessek és tanulhassak tőle. Mondjuk Bo Carter, vagy Tommy Johnson. 12! Ugye ez azt jelenti, hogy jönni fog hamarost?
A 9 húros hangszeréről ismert Big Joe Williams, a Baby Please Don’t Go későbbi szerzője érkezett, és vitte magával David ’Honeyboy’ Edwardsot, aki a 30-as 40-es évek- ben stoppal és tehervonattal végigzenélte a déli államokat. Játszott – csakúgy, mint a többiek – ültetvényeken, nagy építkezések lakótáboraiban, csehókban, táncmulatságokon, utcán. Olykor egy-egy boltos adott pár dollárt, hogy játsszon az üzletben. Menet közben barátságot kötött Robert Johnsonnal, és ott volt akkor este is, azon a mulatságon Greenwood mellett, ahol egy féltékeny férj mérgezett whiskeyvel kínálta barátját. – Na igen. A nők és a whiskey. Ezek voltak Johnson gyengéi. Mindkettőt kereste, és gondolkodás nélkül fogadta el. Hiába tanácsolta neki Sonny Boy Williamson, hogy sose igyon olyan whiskeyből, amit nem elötte bontottak fel.
Őt 42-ben Clarksdaleben, pont Clarksdaleben, ahol a le- genda szerint Johnson eladta a lelkét az ördögnek, kapta el a mániákus etnográfus, Alan Lomax, hogy a Kongresz- szusi Könyvtár gyűjteménye számára felvegye dalait. Aztán az ötvenes évek elején megérkezett „Dave bácsi után” Chicagoba. Ahonnan augusztus 29.-én hajnalban 96 éves korában végleg eltávozott az utolsó klasszikus Mississippi delta blues gitáros. Pedig délben fellépése lett volna.
Egy bontatlan üveg whiskeyt feltétlenül küldjenek vele. Inkább kettőt.