Tomi átlagos kinézetű fizika tanár volt. Kis gömbölyded fejét, aranykeretes napszemüveg díszitette. Haja csimbókokban hiányzott,így keltve babérkoszorú hatását az agyban.
Volt neki felesége is, de kapcsolatuk titokzatos volt.
Iskolába jövet, sosem autóval jött, még a tömegközlekedést sem vette igénybe sosem.
Bicikliveil jött. Az ő kis csepel kerékpárjával amit még a hős időkben vásárolt meg, a Csepel művek legfényesebb időszakában!
Magánakvaló férfi ez a Tamás!
-mondták rá mindig kollegái és tanítványai is és ebben nem tévedtek, hisz bár senki nem tudta de Tomi tudathasadásos volt.
Két énnel rendelkezett, Toval és Mivel. To a kedves és megértő, türelmes, segítőkész sportfüggő fizika tanár volt akivel mindenki kibékült teljes mértékben.
Mi kezdetben csak olykor-olykor tűnt fel pár kellemetlen és agresszív perc erejéig,magában hordozva To sötét oldalát.
Hisz mily meglepő jelenség is az, hogy az ember akkor kapja az arcába a legdurvább,legdühösebb üvöltést nyálcseppekkel kísérve, mikor ő nem is számít rá, okkal vagy oknélkül.
Tominak órája volt egy gimnáziumi osztályban, és aznap a laborba vitte a sok sihedert,hogy itt vezesse őket mélyebbre imádott tantárgya ösvényein.
Az óra mindig csendben indult,aztán a gyermekeken újfent elhatalmasodott a szabadságvágy, és szegény oktatónkat rendszerint semmibe vették.
To nagyon szomorú volt emiatt, és Mi sokat is zargatta ezügyben:
ÖLD MEG!ÖLD MEG!MIND!
De To mindig ellenállt, pedig nemegyszer előfordult hogy a férfi mosdóban, dolga végeztével sajátmagával illetve a másik énjével került összetűzésbe, vagy saját magát ütötte, vagy a tükröt fejelte be. Ezeket sikerült ráfogni a
takarítókra,í gy ezen szakma képviselői amolyan átjáróházban dolgoztak,hisz mindegyikük munkahelye MItől függött, mert ő egy bomba volt, ami bármikor robbanhatott.
De ezen az órán egy kísérlet közepén, ez mind felrobbant, és ezeket a repeszeket, már senki nem élte túl.
Tomi odament a diákokhoz, leharapta fülüket, kénport és ként fújt az arcukba, konyhasót nyalatott velük, kaparta a táblát,áramot vezetett beléjük, keltetőbe rakta őket kettesével, és égő magnéziumot dobott közéjük.
Az egyiknek kitépte a lábát és azzal verte agyon a másikat!
Kicsöngetéskor egykupacba dobálta a kis maradványokat, égetteket, tépetteket, és mindenféle maradékot amit összehozott, beírta a jegyeket,elbúcsúzott megköszönte a figyelmet és kiment.
Csupán egy diák maradt életben,aki mindezt elmesélhette nektek…
Volt neki felesége is, de kapcsolatuk titokzatos volt.
Iskolába jövet, sosem autóval jött, még a tömegközlekedést sem vette igénybe sosem.
Bicikliveil jött. Az ő kis csepel kerékpárjával amit még a hős időkben vásárolt meg, a Csepel művek legfényesebb időszakában!
Magánakvaló férfi ez a Tamás!
-mondták rá mindig kollegái és tanítványai is és ebben nem tévedtek, hisz bár senki nem tudta de Tomi tudathasadásos volt.
Két énnel rendelkezett, Toval és Mivel. To a kedves és megértő, türelmes, segítőkész sportfüggő fizika tanár volt akivel mindenki kibékült teljes mértékben.
Mi kezdetben csak olykor-olykor tűnt fel pár kellemetlen és agresszív perc erejéig,magában hordozva To sötét oldalát.
Hisz mily meglepő jelenség is az, hogy az ember akkor kapja az arcába a legdurvább,legdühösebb üvöltést nyálcseppekkel kísérve, mikor ő nem is számít rá, okkal vagy oknélkül.
Tominak órája volt egy gimnáziumi osztályban, és aznap a laborba vitte a sok sihedert,hogy itt vezesse őket mélyebbre imádott tantárgya ösvényein.
Az óra mindig csendben indult,aztán a gyermekeken újfent elhatalmasodott a szabadságvágy, és szegény oktatónkat rendszerint semmibe vették.
To nagyon szomorú volt emiatt, és Mi sokat is zargatta ezügyben:
ÖLD MEG!ÖLD MEG!MIND!
De To mindig ellenállt, pedig nemegyszer előfordult hogy a férfi mosdóban, dolga végeztével sajátmagával illetve a másik énjével került összetűzésbe, vagy saját magát ütötte, vagy a tükröt fejelte be. Ezeket sikerült ráfogni a
takarítókra,í gy ezen szakma képviselői amolyan átjáróházban dolgoztak,hisz mindegyikük munkahelye MItől függött, mert ő egy bomba volt, ami bármikor robbanhatott.
De ezen az órán egy kísérlet közepén, ez mind felrobbant, és ezeket a repeszeket, már senki nem élte túl.
Tomi odament a diákokhoz, leharapta fülüket, kénport és ként fújt az arcukba, konyhasót nyalatott velük, kaparta a táblát,áramot vezetett beléjük, keltetőbe rakta őket kettesével, és égő magnéziumot dobott közéjük.
Az egyiknek kitépte a lábát és azzal verte agyon a másikat!
Kicsöngetéskor egykupacba dobálta a kis maradványokat, égetteket, tépetteket, és mindenféle maradékot amit összehozott, beírta a jegyeket,elbúcsúzott megköszönte a figyelmet és kiment.
Csupán egy diák maradt életben,aki mindezt elmesélhette nektek…