Ma ott ültem bent a hivatalban mert elrontottam az adóbevallásom, ami mellesleg bagatell, kétheti szövetkezeti munkám nem túl figyelemfelkeltő eredménye. Aztán úgy hozta a sors, hogy láttam egy gyermeket. Behozták a kis mózeskosarában és ő ott ült . Hallgatag volt, üres tekintetű és vidám. Kedves gyermeknek tűnt. A sorszámom szorítottam izzadó tenyeremben és számolgattam magamban: már csak húsz ember van előttem!
Ott és akkor azon tűnődtem mikor kimásztam több napos, megviselt borostáim alól, hogy ez a gyermek mit is gondolhat most?
Elvégre az édesapja az ujjával bökdösi és a plüssnyuszit folyton a feje fölé lógatja, hogy ő ne unatkozzon.
Mit gondolhat?
Mikor már nagyon unatkozott grimaszokat kezdett vágni és rúgott össze-vissza , ekkor édesapja kivette a kosárból és a gyermek láthatóan elégedetten nyugtázta, hogy az idősebb tapasztalatabb és bölcsebb szülő, milyen szófogadó is.
-Aranyos gyermek-(gondoltam magamban)
És akkor leesett! Mindenről tud most és képes reagálni csak megfogalmazni nem, és mindezek ellenére a szájára kiült nyáltömeg sem segít neki abban, hogy tudja amit én.
Én egész életemben emlékezni fogok rá az APEH gyermekére.
De ő sosem fog rám emlékezni, az APEH alázatos szolgájára…
Ott és akkor azon tűnődtem mikor kimásztam több napos, megviselt borostáim alól, hogy ez a gyermek mit is gondolhat most?
Elvégre az édesapja az ujjával bökdösi és a plüssnyuszit folyton a feje fölé lógatja, hogy ő ne unatkozzon.
Mit gondolhat?
Mikor már nagyon unatkozott grimaszokat kezdett vágni és rúgott össze-vissza , ekkor édesapja kivette a kosárból és a gyermek láthatóan elégedetten nyugtázta, hogy az idősebb tapasztalatabb és bölcsebb szülő, milyen szófogadó is.
-Aranyos gyermek-(gondoltam magamban)
És akkor leesett! Mindenről tud most és képes reagálni csak megfogalmazni nem, és mindezek ellenére a szájára kiült nyáltömeg sem segít neki abban, hogy tudja amit én.
Én egész életemben emlékezni fogok rá az APEH gyermekére.
De ő sosem fog rám emlékezni, az APEH alázatos szolgájára…