Giuseppe Gioacchino Belli (1791-1863)


Szent dolgok anyja

Úr, ki Caterinával üzekedne,
pallérozott füleknek újra s újra
mondja: cunnus, potta, vagina, vulva.
Belevalóbb a magunk úri kedve!

S szólunk: punci, vatrancs, mony, muff, pinuska,
zug, macskalik, szőrösvölgy, hüvelyecske,
mutyor, fészek, cuppantó, kityekettye,
péra, varantyó, ibrik, pacni, buksza.

Barlang, kiáltjuk! Nudliszaggató!
Lötyenedves, tökgyalu, facsaró!
Rés, hasadék, csigácska, kéjlika!

Nyögjük: szagos akármi-micsoda,
te csoda, kinyalicsatornaszáj,
meg ahogyan még nevezni muszáj,

nevezi a kéjenc kurafija.
        És „plutty”, ennyi a válasz. Feketén,
        sírboltként nyel, fal – drága televény.

 
 
 Fordította: Tandori Dezső
In: Kagylócskám bizsereg. Válogatás az olasz erotikus irodalomból. Noran. Budapest, 2005.
 

 
Belli 1849 után holt költőnek nevezte magát. Életkedve, költészetének forrása kiszáradt. Alig ír. 
A szatirikus és anti-klerikális poéta a pápai udvar cenzoraként fejezi be életét. Hogy-hogy?
Hát, mert a kutya nem harap abba a kézbe, amelyik enni ad.
Szonettjei felbecsülhetetlen értékű dokumentumai a korabeli római életnek. 
 
 
A vers eredetiben:
 
LA MADRE DE LE SANTE

Chi vvò cchiede la monna a Ccaterina,
Pe ffasse intenne da la ggente dotta
Je toccherebbe a ddì vvurva, vaccina,
E ddà ggiù co la cunna e cco la potta.

Ma nnoantri fijjacci de miggnotta
Dimo scella, patacca, passerina,
Fessa, spacco, fissura, bbuscia, grotta,
Freggna, fica, sciavatta, chitarrina,

Sorca, vaschetta, fodero, frittella,
Ciscia, sporta, perucca, varpelosa,
Chiavica, gattarola, finestrella,

Fischiarola, quer-fatto, quela-cosa,
Urinale, fracosscio, ciumachella,
La-gabbia-der-pipino, e la-bbrodosa.

E ssi vvòi la scimosa,
Chi la chiama vergogna, e cchi nnatura,
Chi cciufèca, tajjola, e ssepportura.


Roma, 6 dicembre 1832
 
 
 


OSZD MEG / SHARE:
Címkék / Tags:

Szólj hozzá / Comment ()


© Copyright 2013-2024 RNR666.