Az első történet főszereplője katona volt. Mindvégig kitartott a belé rögzített vonal mellett. Kommunista volt, vagy inkább csak annak tartotta magát élete végéig. A második eset főhőse rendőr volt. 1956-ban nem értett egyet egy szerinte igazságtalan paranccsal – Én nem erre esküdtem – és rövid vita után elöljárói szeme láttára kettétépte rendőrigazolványát.
1.
Húsvétkor nálunk volt a család. A konyhában beszélgettünk, közben főtt az ebéd. Mikor kész lett, mentem szólni a nagyapámnak meg az 5 éves fiamnak, akik a nagyszobában nézték az Urbi et Orbit. Bemegyek, látom, hogy a fiam köpködi a képernyőt, a nagyapám meg bíztatja – Ez az Dénes! Köpd le azt a geci pápát!
2.
A Nagyfater beszédét agyvérzése után nehezen lehetett érteni. Bolondnak is tartottuk, azt hittük nagyon az agyára ment. Nem sokkal utána, nagyanyám névnapján összegyűlt náluk a család. Ahogy lenni szokott, kint ültünk a konyhában, dumáltunk. A nagyfater meg a szobában nézte a tévét. Egyik hugyozás után benéztem hozzá, a TV éppen Orbánt mutatta, s meghallottam motyogását
– A kurfányád Orbán Fiktor!
– Mit mondtál nagyapa?
– A kurfánnyát! – bökött fejével a képernyő felé, – Rohat demagog köcsög.
– Mit mondtál nagyapa?
– A kurfánnyát! – bökött fejével a képernyő felé, – Rohat demagog köcsög.
Boldogan rohantam ki a konyhába, – Nagymama! Nagymama! A nagyfater nem hülye! Csak nehezen tud beszélni.