Egy mérnöknek és egy tanárnőnek 1932 szilveszterének napján Genovában ikrei születetnek, az egyik a Paolo nevet kapja (a másik: Piero). Paolo a legnagyobb olasz acélipari trösztnél az Italsider-nél
lesz tisztviselő. Az ismertséget, a szintén genovai illetőségű énekesnek, Fabrizio de Andre-nek írt balladája hozza meg 1967- ben: Martell Károly visszatér a poitiers-i csatából
Rómába költözik, kabarékban lép fel, TV showkban szerepel, és 1968-tól sorra kapja a filmszerepeket (például a Brancaleone 2. részében). Közben írogat. Első könyve 1971-ben jelenik meg Fantozzi címmel, főhőse egy könyvelő. 1975-ben főszereplésével elkészül a film. Amiből széria lett. Az utolsó, tizedik darabot, Fantozzi 2000 – A klónozás címmel 1999-ben mutatták be. Persze, ahogy lenni szokott a filmek színvonala egyenletlen, de ez engem sem zavar különösebben. Ahogy azokat a Fantozzi családnevű olaszokat, akik létrehozták a Fantozzi Társaságot, melynek tiszteletbeli tagjává választották a figura szülőatyját. A karakter nyomában egy új kifejezés is megjelent: fantozziano (nőnem: fantozziana). Esetlen, ügyetlen, félszeg személyre vagy tragikomikus szituációra mondják.
Közben rengeteg filmben szerepel, például Fellini utolsó mozijában, a Hold hangjában övé az egyik főszerep, színházban játszik, TV műsort vezet, rendez, és sorban jelennek meg könyvei. A kedvencem (bár nem olvastam): Élet, halál és egy darab szar csodái (2002).
Na és igazi reneszánsz emberként a politika porondjára is kilép. 1987-ben a Democrazia Proletaria nevű, erősen baloldali párt tagjaként indult parlamenti választásokon. Nem túl nagy sikerrel. Ide tartozik, hogy az egyik filmben Fantozzi is kacérkodik a kommunizmussal. Szintén nem túl nagy sikerrel, mint ahogy az említett párt is megszűnt már azóta.
Mától mindennap kaptok egy (vagy több) kis epizódot valamelyik filmből. Persze, hogy olaszul, de tökéletesen érthető lesz úgy is. Ha mégsem, a hiba a Te készülékedben van.
Még csak annyit. A keresztneve: Ugo.