A Császár születésének 1973. évfordulója előtt pontosan egy hónappal veszi kezdetét az emlékét ápoló nagyszabású ünnepségsorozat, stílszerűen a kálvinista Rómának is nevezett Debrecenben, ahol a Neue Debrecenische Kunst kortárs művészeti pályázatára érkezett remekművek kerülnek bemutatásra, amit elégedetten szemlélne a művészi hajlamokkal megáldott cézár is.
Bizony itt van már az ideje, hogy igazságot szolgáltassunk ennek a kiváló férfiúnak, aki persze hogy nem gyújtatta fel a Várost holmi spleenből – unom már ezeket a vacak ókori épületeket – kifolyólag, és palotája erkélyén a csodálatos látványban gyönyörködve lanttal kezében nem dalolta a Trója pusztulása című korabeli slágert. Azért sem, mert nem volt Rómában. Oda a tűz hírére érkezett vissza, palotáját megnyitatta a hajléktalanná váltak előtt, gondoskodott élelmükről és saját vagyonából is áldozott az újjáépítésre.
A népszerű uralkodó történelmi érdeme továbbá, hogy felismerte, egy új vallásnak legnagyobb szüksége mártírokra van, meg is üldözte néhányszor rendesen a keresztényeket a populus romanus nagy örömére, akik úgy gondolták, minden rossz miattuk van, például a szóbeszéd szerint a Várost is ezek a szemetek gyújtották fel, akik közül jó néhányan lehetőséget kaptak arra, hogy az utak mentén krisztusi pózban tetszeleghessenek. No meg a cirkuszi oroszlánok és egyéb ragadozók nagy örömére. Mert a keresztények finomak.
A kép: Tullius Romanus katona korabeli graffitije a Császárról.