Párhuzamosan, részben egy fedél alatt elkészül a Büdösök első kazettája, a Minden szeszesital és az I.B.M. magazin.
"Először azonban a Büdösök fellépését kellett túlélni valahogy, ami igen nehéz volt. Sok rossz koncertet láttam már életemben, de azért a kérdés általában az szokott lenni, hogy: ez miért ilyen? A Büdösökkel kapcsolatban azonban a következő tolult fel: ez miért van egyáltalán? Amíg a kommunisták alatt kötelező volt majdnem kizárólag rossz zenét csinálni és egyáltalán, behozni az országba, addig talán (hangsúlyozom: talán) lehetett értelme a "szar zenénél jobb az, ami direkt szar" elven működő zenekaroknak, de könyörgöm, 2008 van! A zenekar honlapján van lejátszó, az bevezetést nyújt mazochistáknak abba, milyen ez – de még ehhez képest is megrázó élőben látni, hogy tényleg, vannak emberek, akik ezt csinálják, ahelyett, hogy bármi mást." (Rónai András, Quart, 2008.)
A közérthetőség kedvéért hozzá kell tennem,
hogy az írás a hosszú hajú szkinhedek magazinjából,
a Rockinformból ollózott szövegek
minimális módosítása révén keletkezett.
A V. GY. monogram Vikidál Gyulát takarja,
aki akkoriban a HMV nevű formációban mentében énekelt, viszont sokkal jobban tette volna,
ha a magyar múlt helyett
a sajátjáról kezd el szemlesütve mesélni.
Akinek pedig oly őrült jó tervezés, ha egy gitáros
(mert igazából valami unalmas amerikai gitárosról van szó) naplementében egy jet gép előtt terpeszt,
ma a rovásírás szakavatott mestere.
Csak az ő kedvéért jegyzem meg,
hogy a rovásírást annak idején a türköktől vettük át. Annyira magyar, mint a latin ABC.