Képzeld el, mi történne, ha egy hozzá hasonló kvalitásokkal rendelkező személy besétálna akármelyik hazai csatorna zenei tehetségkutatójára. Hogy reagálna a zsűri, a konferansz páros, a közönség, a tévénézők, a sajtó, majd az internet magyar közönsége. Ha végiggondoltad, akkor olvasd el Anton Gustafsson történetét.
1980-ban született a Svédország egyik nyugatgótföldi kisvárosában, Kinnában. (Mint oly sokan) programozóvá és Iron Maiden rajongóvá, mit rajongóvá, fanatikussá cseperedett. Élete 1999-ben nem változott meg, amikor Iron Maiden MIDI fájlokat töltött le Atari ST számítógépére, amihez mikrofont csatlakoztatva felénekelte a hiányzó szövegeket.
És akkor álljunk meg egy pillanatra. A fent nevezett PC volt a kor egyetlen olyanja, ami MIDI fájlokat tudott kezelni. Ha Antonnak történetesen más típusú gépe van, akkor sosem tudod meg, hogy az évi középhőmérséklet Nyugatgótföldön 7 °C fok. (Vö: Atari Teenage Riot.)
Aztán feltöltötte dalait az internetre. Amerika pillanatokon belül a lábai előtt hevert. A legnagyobb független rádióadók sugározták rendszeresen számait, melyek válogatás lemezekre is rákerültek, sőt lemezszerződést is kapott, és még ebben az évben megjelent egyetlen lemeze, Anton Gustafsson tolkar Iron Maiden címmel. Az egyik amerikai lap szerint a svéd rock and roll háromság, mely meghódítja Amerikát: a Hellacopters, a legdivatosabb az egyetemi világban; a Meshuggah, a legnépszerűbb metálbanda a Pantera virágkora óta; és Anton Maiden, a 19 éves “uncool” programozó. Eközben a köztudottan minimális humorérzékkel rendelkező hevimetálos közönség fórumaikon a sárga földig lehordta, mondván, gúnyt űz a dalokból és a zenekarból.
Sikerei tetőpontján epret árult, kimaradt a Kalmari Egyetemről, dolgozott a norvég halfeldolgozó iparban, utazgatott még egy kicsit a világban, aztán 2003-ban depresszióját öngyilkossággal kezelte. Ahelyett, hogy inni kezdett volna. Mert soha egy kortyot sem.
Emlékezetére tribute lemez készült.
Ausztráliában pedig bevezették a Feltámadó Anton Maiden napját.
