Ahogy a 9 kötetes Sybilla könyveimben áll a jövendölés, úgy lett. „10 év után, de úgy mintha 10 napja vagy 10 perce. Tapodtat sem semerre. Makacsul, foggal-körömmel ülnek tovább babérjainkon.”
Kedves látogató! A Gombaszögi Táborban Krasznohorkaváralján július 22.-én bemutatott Jutott Neki koncert 10 tételben. Megtekintése fajra, korra, egyéb koordinátákra való tekintet nélkül kö-te-le-ző! Vakok kérjék látó társaik segítségét! Süketnémák szájról olvassanak, és a látvány alapján vegyék fel a ritmust! Embereink ravasz keresztkérdéseikkel, szúrópróbaszerűen ellenőrizni fogják a nézés megtörténtét. Ha valakit elkapnak, aki bár megtehette volna, de mégsem, annak nevét felírják egy cetlire, berakják a kalapba, és ha kihúzzák, akkor az illető hirtelen eltűnik.
Ültem a hivatalban a gép előtt. Mindjárt vége a munkaidőnek. Azon gondolkodtam, hogy mennyi sört vegyek az ünnepekre. Számolgattam, hányan leszünk, amikor váratlanul azt éreztem, hogy valaki megragadja füleimet. Éles fájdalom hasított belém, üvöltöttem, de a hangot nem hallottam és nagyon sötét lett. Aztán hirtelen éles fény vakított el és tapsvihar közepette fehér angóranyúl képében ott himbálóztam egy frakkba öltözött úr kezében és bután bámultam. Az attrakció után a bűvész szeretőjének családjához kerültem húsvéti nyúlnak. Ne tudják meg min kell keresztül mennie egy húsvéti nyúlnak! Egészen addig azt hittem szeretem a gyerekeket, de ma már tudom a legkegyetlenebb gonosztevők. Nem mintha szüleik különbek lennének. Masnit raktak rám, ott kellett ülnöm színes tojások, csokoládécsirkék meg plüssbárányok között egy díszkosárban. Kannyúl létemre kölnit is locsoltak rám, de annyit, hogy azt hittem mentem kiokádom a reggeli répát. Arra vágytam, ha már nyúl, akkor had lehessek Caerbannog gyilkos nyula a Gyalog Galoppból. Gondoltam, valahogy szólnom kéne, nem vagyok nyúl. De elhinné bárki, hogy minisztériumi tisztviselő vagyok? Főleg, hogy a társaság egyre részegebb lett. Szép lett volna, ha megszólal a fehér nyúl! Az volt a szerencsém, hogy valaki megszánt és elkezdett itatni konyakkal. Így valahogy könnyebb volt elviselni a sorsom. Nem sokkal húsvét után beadtak az állatkertbe, bár felmerült, hogy megesznek és arról is szó volt, hogy milyen szép lennék sapkának. Aztán egyik hajnalban arra ébredtem, fázom. Szalmán feküdtem a nyulak között egy karámban. Reggelig gondolkoztam, mit válaszoljak arra a két egyszerű kérdésre, hogy kerültem ide és hová tűntem egy hétre. Ha azt mondom, hirtelen rosszul lettem a hivatalban, aztán meg, mint fehér nyulat kihúztak egy cilinderből, akkor bolondokházába zárnak, elvesztem az állásom és vége az életemnek. Inkább azt hazudtam, hogy nagyon berúgtam, nem emlékszem semmire és fogalmam nincs, hogy kerültem ide. De a kaland nem múlt el nyomtalanul. Azóta festenem kell a hajamat. Hófehér lett. És, bár semmi baj a szememmel, de kontaktlencsét hordok, hogy ne lássák, piros. Sőt, a seggem fölött kis pom-pom is emlékeztet tapsifüles napjaimra.