Imhol reklámzás. Ami azt illeti már szóba kerűt itten többször, hogy van muzsika, aminek meg is lett a foganattya, rendűt belőle egy darab úriembör. És teccett is néki. Nademost bővebben.
Vót egyszer egy 4 fős zenekar, valahol délen, amiből lett egy 3 fős, nem messze onnan, de az csak 4 napig létezett. Maradt 2 ember. Ezek is csak másnaposan zenélnek, nagyritkán, ami fáj a hallójáratnak. És végül az egyik -ez vónék jómagam- nekiállt egyedül es (ez olyan, mint a tíz kicsi indiány). Na ez az egy lett a Dr. Kotász. Ami későbben kiderült, hogy már létezik, valami bűnrossz banda nem messze innen. Szóval új néven ez az aRosseb.
Namármost, ezen a néven megjelent egy db cédé, idén tavaszval. Itten láccik neki a szép bórítója a jobb sarkon.
Egyesek szerint hallgathatatlan, mások erre hánynak vigyorogva, megint mások (és ők vannak a legtöbben) a büdös életben nem is hallottak róla.
Szóval ez egy lemez. Ami van. Teljes mértékben házi gyártmány, a kisszoba hűsén egy darab basszgitár, meg erősítő, hozzája a nagyfatertól megörökőt kázilyó szinti, meg némi doromb, kacsasíp, kijabálásh. Kiadja a Suttyó rekordsz, melynek gondozásában eddig már majdnem megjelent a világhírű Űberkránk másnapos-zenekar több lemeze, illetve még a Dr. Kotász Mi újság,Wágner úr?-címzetű remeke.
Meg lehet rendűni, 600 pénzé, nomeg a póstakőccség. Képek itten, ízelítő ottan, sok más egyébbel, firkálmánnyal, fotókkal és rajzokkal,meg még kifenetuggya, mivel:
Mostan erről ennyith, oszt kinek kő, s zójjon, kinek nem, ne szójjon.
