Lolkabolka – Los Tirpákos – Bobafett – Bobakrome – Zomblaze
Május 1-én, Budapesten, az A38-on.
Május 1-én, Budapesten, az A38-on.
A Lolkabolka egy káprázatos dj páros nyíregyről. (Minden pénteken este 7-től 9-ig az RNR666 rádióban van műsoruk. A héten felkerülnek az oldalra az elhangzott adások.) A Los Tirpákos egy nyíregyházi legszórakoztatóbb hc-punk zenekar. Ők Bobafett kísérőzenekara, aki szintén nyíregyi. Bobakrome meg a kun cimborája. Vele meg a szintén nyíregyi Zomblazzel készült az Aludnifogtál című lemez.
Mi vót, hogy vót.
Legjobb, ha az elején kezdem, ami persze nem az eleje, inkább a közepe, de mindegy. Szóval május elsején a kedvenc hangomra ébredtem. Anna felbontott egy doboz sört. Ú már ennyi az idő, na kászálódjak ki, reggelizzünk együtt. A koncertre kutyát nem lehet, ha lehetne, a kutyát akkor se érdekelné, így ők a hegyekbe mennek, én meg délben vissza az ágyba, mer nem vagyok egy Fittipaldi. Megszólal a telefon. Feri: Ma van a legénybúcsúm. Este 8-tól, a Katapultban. Na akkor oda is kell menni, meg sörér is mer mindjárt kezdődik az adás. Majd óvatosak leszünk. S lőn. Csupán 4 litert ittunk hárman, három óra alatt. Az ötödiket elvittük az útra.
Az ember többször köthet házasságot élete során, de legénybúcsúja csak egy lehet – na erre koccintottunk párszor. A hajóra érkezéskor Lolkabolkáék már a színpadon, ahová legegyszerűbb volt menetből felbukfencezni. (Másnap ez eszembe jutott. Na de a bontott doboz úti sör ott volt a kabátom belső zsebében. Bele kellett folynia. Nézem, semmi. A kilötybölődés elleni biztonsági kis doboz horpasztás ennyit jelentene?) Ott vannak hátul a többiek a sztédzsben! – mutatja az utat Bruno Ferrari. Megyek, és benyitok egy nyíregyházi kocsmába.
– Figyeljetek a sztédzsbe ne engedjetek be több embert. Ott csak a fellépők tartózkodhatnak. Oké? – figyelmezteti a személyzet Lolkáékat.
– Hát persze, oké. Héé szevasz Kerék! Gyere! Itt vannak hátul a többiek.
10 körül jött a nem létező Los Tirpákos utolsó utáni első koncertje. Innentől kezdve az egész egy nagy fergeteg. Nem részletezném, mert nem nagyon tudom. Lökdösődés, üvöltözés, hanyattesés, színpadmászás, rohangászás. Ezzel telt az estéje jó pár embernek. A személyzet nem nagyon értette, mi történik. Azzal voltak elfoglalva, hogy a felmászókat kergették, próbálták lelökdösni őket, azok nem hagyták magukat, így a koncert közben mintegy színpadi sóként tirpákok (meg egy hurkás is) dulakodtak a ledobókkal. A Bobafett koncertnek példamutató sóeleme volt a tűzijáték és fényorgia helyett az almapálinka. Ezzel itatták a hálás közönséget. A ledobók végül sorfalat álltak a színpad szélén. Senkit nem érdekelt. Dugovics Titusz példája lebegett a tirpák szemek előtt és tovább folyt a vidám mászás–kergetőzés–birkózás, miközben egy Nyíregyháza zászló is előkerült. Hiába no, a szabolcsi virtus.
Aztán egyszercsak véget ért. Szétszéledtek szépen a tirpákok. Ki erre, ki arra. Én, szerencsére az éjszakain bóbiskolva rendszeresen lefejeltem az ablakkeretet, így egy-egy koccanás után mindig tudtam ellenőrizni merre járunk, mert nem szeretnék még egyszer Cinkotán ébredni. És hát a reggeli hideg uborkalé. Nincs is annál finomabb.
