Hát, az úgy volt, hogy volt ez a mániás depresszióban szenvedő kiscsávó, aki anyu pincéjében ücsörgött jobb dolgában, és két kazettás magnóra énekelt zongorával, meg valami gitár szerű masinával.
Aztán Kaliforniából átköltözött Texasba, ahol az emberek nyitottabbak a müvészet iránt. Először azzal keltette fel a figyelmet, hogy a házi fölvételeket tartalmazó kazettáit adogatta az embereknek, akikkel találkozott. A rendhagyó névjegykártyák hatására aztán egyre többen jelentek meg a koncertjein.
A média akkor figyelt fel rá, mikor Kúrt Cobain rendszeresen az ő lemezborítóját ábrázoló pólóban jelent meg.
A kilencvenes évek elejét egy elmegyógyintézet lakójaként tengette, mivel kiderült, hogy mániás depressziót nem lehet nagy mennyiségü LSD beszedésével gyógyitani, de ennek ellenére, vagy épp ezért a lemezkiadók betámadták.. a nyertes pedig kiadhatta a Paul Leary (Butthole Surfers) által egyengetett Fun cimü lemezt.
’95ben a Kids cimü filmhez kölcsönzött zenét, és olyan arcok dolgozták föl a dalait, mint Jad Fair, Eels, Bright Eyes, Calvin Johnson, Beck, Death Cab for Cutie, Sparklehorse, Mercury Rev, The Flaming Lips vagy épp Tom Waits. Sajnos a zenéjének egy része elveszett, mivel előfordult, hogy kedve úgy tartotta, hogy mindent mesemmisítsen ami a stúdiójában van, de még így is rengeteg ballada maradt fenn. Illetve egy The Devil and Daniel Johnston cimü film.
Esküszöm hogy jó, az az igazi hangulatzene, amit reggel betolsz maximum hangerőn, és estére fölkötöd magad. Egy Batman kosztümben.