Zakatol a szentcsalád
Isten tömi Máriát,
József nem tud elaludni,
keres valami piát.
Nem lel, felkel. Pizsamára
húz fel inget és gatyát,
lemegy a Háromkirályba,
hogy egy fröccsöt legalább —
— "Megint Isten?"
                           — "Az hát, megint."
Sóhajt, nagyot húz, és legyint:
— "Különben,
múltkor kivertem a huppot.
Ha az orrom előtt dugtok!
— de így megmondtam a Marinak,
legalább tartsad a pofád,
úgyis szól mint a földrengés
mindig az a rohadt ágy,
közben – de komolyan! – ne halljak
több ha-ha-ha-halleluját!"
 

Kossuth-díj a jutalma a nemzet- és vallásgyalázóknak?

Dr. Magyar Bálint
mûvelõdési és közoktatási miniszter úrnak

Helyben

Tisztelt Miniszter Úr!

A Magyar Köztársaság Alkotmánya 27.§-a és a Házszabály 90.§-a, valamint a
115.§ (2) bekezdése alapján Miniszter Úrhoz az alábbi interpellációt intézem:

l996. március l5.-e alkalmából a mûvelõdési kormányzat – nyilván teljes
egyetértésben Horn Gyula miniszterelnökkel és Göncz Árpád köztársasági
elnökkel – a kultúra, a tudomány, a mûvészet jeleseinek külfönféle rendû,
rangú, és fokozatú állami kitüntetéseket adott át.
A kitüntetettek között megdöbbenve láthatta az egész ország friss Kossuth –
díjasként Essterházy Péter írót és Petri György költõt.
Hogy emlékeztessem a tisztelt Házat és az ország lakosságát is, Petri György
írta azt az ocsmányságoktól hemzsegõ, vallásgyalázó verset, melynek hírhedté
vált elsõ sora így hangzik: "ZAKATOL A SZENT CSALÁD…,ISTEN TÖMI MÁRIÁT…"
A vers további sorai sem az e Házban való idézést, sem a nyomdafestéket
kultúr- államban nem tûrik el.

Másik friss Kossuth-díjasunk, Esterházy Péter, Így gondozd a magyarodat! címû
írásában a következõképpen vélekedik rólunk:

– A magyar géniusznak két archetípusa van. A bartók és a puskás. A
bartók sovány, a puskás kövér.

– A magyarod élete lokális, szerelme globális. Mit akar ezekkel a
magyarokkal? Was für ein magyar?

– A csokorba kötött magyart szétbontjuk, és éles késsel ferdén
visszavágjuk. Kivétel a fásszárúak, mert azokat törjük vagy kalapáccsal
zúzzuk.

– Nehogy megrohadjon a magyar. Az összement magyart a savó leöntése és

Trianon után túrónak használhatjuk….

– A magyar emlõs. Egy magyar nem csinál nyarat.

– A magyar a sötét, ahová Európa ugrik.

– A magyar az új nincs. Az új semmi. Az árnyék.

– Ki tartson magyart? Kezdõ magyarbarát inkább kanmagyart tartson, ne
szukát! Tanácsosabb fajtiszta magyart beszerezni, mint valami
bizonytalan származású magyart.

– Öreg magyart ne vegyünk! A magyart következetesen dicsérjük vagy
dorgáljuk! Lágy, barátságos hang: jól van, jó magyar, illetve keményen,
határozottan: pfuj, magyar, helyedre!

– A sárgamagyar… a tágasság érzetét kelti. A narancsmagyar….mámoros.
A vörösmagyar….meleg. A jómagyarember…. az már a járásáról
megismerszik. Mint komor bikáé. Levegõt minden magyar igényel, de nem
huzat formájában. A Kárpát-medence huzatos.

– A magyar a tartós fogyasztási cikkek kategóriájába tartozik.

– Olcsó magyarnak híg a leve!

– A magyartartás csak akkor gazdaságos, ha a törzsállományunktól
szaporulatot nyerünk, és azt fölneveljük. De azt nem kell megadni, hogy
tízmillió vagy tizenöt!

Kérdezem tehát a Miniszter Urat:

l.) Kossuth-díj -e a jutalma a nemzet- és vallásgyalázóknak?

2.) A két említett magyar állampolgár kitüntetése azt jelenti-e, hogy a
mûvelõdési kormányzat a jövõben hivatalos rangra emeli és követendõ példaként
állítja a magyarság elé vallásának és nemzetének ocsmány, mosdatlan
gyalázását?

3.) Az Ön tanultsága és jóízlése szerint beleférnek-e az idézett mûvek a
mûvészi szabadság fogalomkörébe és ha nem, akkor hol, mikor és milyen formában
emelte fel szavát az ilyen és ehhez hasonló ocsmány hangvételû, perverz és
otromba nemzet- és vallásgyalázás ellen ?

Budapest, 1996. március 26.

Dr. Torgyán József
a Független Kisgazdapárt Országgyûlési Képviselõcsoportjának elnöke