A nagy sztárok, mint Presley vagy Cash óhatatlanul leárnyékolják a kevésbé ismert, de számukra is fontos előadókat. Ott van például Jimmie Rodgers. A műfaj apjának nevét kevesen ismerik Magyarországon. A vasutas valós élményeit öntötte dalba. Az 1929-ben New Orleansben rögzített Hobo Bill’s Last Ride Johnny Cash legfontosabb zenei élménye lett.
Meg itt van például Red Foley (1910-68). Nem hallott róla senki. Első felvétele, az 1933-ban írt Old Shep, németjuhász kutyájáról szól, akit a szomszéd mérgezett meg. A számot a királynak kikiáltott Elvis is rögzítette, és csinált belőle egy negédes szentimenti szart.
1945-ös nashvillei felvételei határvonalnak számítanak a country és a rock történelemben. Ő volt az első kiemelkedő zenész, aki itt vett fel lemezt. Sőt ide is költözött. 1968-ban egy show után álmában tüdőödéma végzett vele. Az akkor 19 éves Hank Willimas jr. volt az utolsó, aki beszélt vele. Dalban örökítette meg.
Az utolsó szám, amit Foley játszott a Peace in the Valley. Ezt játszotta jó barátjának, az 1953-ban 29 éves korában elhunyt legenda, Hank Williams sr. temetésén is:
Igen, Elvis ezt is.
A country nálunk lenézett, mert ismeretlen műfaj, köszönhetően a 100 Folk Celsius nevű gyermeteg rémségnek. Tagjai nem is érdemelnek mást, minthogy mezítelenül, kátrányban és tollban meghempergessük, aztán pusztába zavarjuk őket. Stílszerűen.