Bár a népi kezdemények borzasztó érdekesek lehetnek, a rock and roll regényt már megírta Salman Rushdie, az a címe, hogy The Ground Beneath Her Feat, mondhatni Talpa alatt a föld. Rushdie magasra tette a lécet, nemcsak klisékkel dolgozik, hogy teszemazt igencsak terhelt családi háttérből származó rocksztár, többféle súlyos elmebetegség tüneteit egyszerre produkáló rocksztár, piszok gazdag rocksztár, hanem egészen konkrétumokkal. Fogta a véres valóságot, szemezgetett magának belőle, összerakta fikcióba – ügyes.

Néhány példa, kapkodva, emlékezetből, hirtelenjében. Ne sértődj meg, ha kihagytam a te vesszőparipádat, nem volt szándékos.
 – Ormus, a hímnemű rocksztár ikertestvére halva született.
 – Ormus egyik szeme egy [bizarr] baleset folytán használhatatlanná válik, de legalább sötétebb színű is lesz, mint a másik.
 – Víná, a nőnemű rocksztár, mielőtt még nőnemű rocksztárrá válna, csillogós fellépőruhájú nőkből álló, könnyed, dallamos háttérzenét szolgáltató kisiparostestületben énekel.
 – Mikor Ormus a szépemlékű brit kalózrádió-érában kalózrádió-műsorvezető, az állomását egy enigmatikus figura irányítja, a hangmérnök, aki sejtelmes axiómákat ír táblákra, de más formában nem kommunikál, mindig kényesen elegáns, tiszta & pedáns, viszont a vele együtt élő & dolgozó többi rádiósnak fogalma sincs, hogyan-mikor eszik, alszik, tisztálkodik vagy ürítkezik, tehát valószínűleg nincs is teste, mégis ő fogja össze, tartja rendben az egész kócerájt, még akkor is, ha nem úgy csinál; ő a kütyük, tekergészhető izék, nyomkodható gombok szépséges szürke eminenciása.
 – Ormust egy időben felkarolja egy flúgos nő, aki ruhákat is csinál neki, aztán később híres divattervező lesz.
 – Szerepel benne testében fogyatékos kiadó-menedzser-mogul. [Ez a mogul egyébként előszeretettel díszíti a bútorait ennen monogramjával, de ez csak annyira valós ember megírása, amennyire Tony Montana valós, viszont nekem számít.]
 – Ormus ifjúkorában tömegével tör össze tinédzserlány-szíveket a csípője mozgásával. Az a bizonyos, mondhatni fülledt csípőkörzés a védjegyévé válik.
 – Vínára időszakosan rátör a Karma-Cola betegség, a keleti-bölcsesség-hajszolási-vágy.
 – Ormus & Víná pályájuk csúcsán egészoldalas újsághirdetésekben közlik a világ népével fura gondalataikat a világ alakulásáról & a szeretetről.
 – Futólag említődik egy fickó, aki eladta a lelkét az ördögnek [vagy csak szövetséget kötött az ördöggel] azért, hogy jól tudjon zenélni [vagy csak egy gitárhangolásért], van még a történetben keresztút, de mindegy is, mert a pali meghal egy kocsmai verekedésben [vagy mérgezés miatt].
 – Mellékszerepel benne egy igen excentrikus képzőművész ember, bizarr nevű műteremmel, rengeteg hódolóval.
 – Víná egy időben az elég, bár nem kimondottan sötét bőre mellé hatalmas vörös loboncot hord.
 – Ormust lelövik az utcán.
 – Víná halála után elszaporodnak a mindenféle hasonmások & imperszonátorok, különösképp a japán üzletemberek között.
 – Meg hát ugye Rushdie nemcsak regényeket ír, csodaszép nőket hagy faképnél, vagy játékos kedvű kobold-fejet visel, hanem újságot is ír alkalmanként. 1995-ben például írt egy cikket egy koncertélményről, rock & roll sztár zenekar ultragiga hiperszuper turnéján volt, ebben a cikkben elég hosszasan értekezik a turné apparátusáról, mennyi energiát használnak el egy koncertre, hány kilométer kábel, hány négyzetméter videófal, micsoda gépezetek, illetve természetesen a békaugrás-metódus, hogy van egy város a világban, ahol szednek szét egy színpadot, van egy, ahol koncert van éppen, & egy harmadik, ahol rakják össze a színpadot a következő koncerthez. Na, a cikknek ezt a részét szinte egy az egyben átrakta a fikció-szupergrupp gigamega turnéjának a leírásába. Illetőleg Víná mozgása színpadi mozgása kísértetiesen emlékeztet a cikkben szereplő együttes énekesének a mozgására, Ormusé meg a gitároséra. Plusz grátisz megkapjuk a valós zenekar dobosának plexidobozkáját Ormus üvegkalickájává alakítva.

 

& ez még mindig nem elég neki. Fog rengeteg ikonikus vagy egyszerűen zseniális vagy csak kurvajó dalt & a címüket beleírja a mondataiba, mintha mi sem lenne természetesebb. Meg párat meg felhasznál történetnek. Néhány példa.
Stairway to Heaven, Heartbreak Hotel, Blue Suede Shoes, Shake Rattle and Roll, The Great Pretender, Blowin’ in the Wind, Bridge over Troubled Water, When the Saints Go Marching in, Getting Better All the Time, I Washed My Hand in Muddy Water, Give Peace a Chance, I Feel Like I’m Fixing to Die, Fun Fun Fun, Eve of Destrucion, Feelin’ Groovy, Season of the Witch, God is in Our Side, Unchained Melody, Purple Haze, Not Fade Away, Hitching a Ride, The Girl can’t Help It, I’m a King Bee, 200 Motels [oké, határeset, elfogadom], Walking the Dog, Just My Imagination, We’ve Got to Get out of This Place, Sitting on the Top of The World, Rama Lama Ding Dong [na jó, ez a könyvben is egy bizarr vicc, helló, dalai], Everybody Loves a Lover, Smooth Operator, River Deep Mountain High, I’ll Take Manhattan, Exile on Main Street, Sweet Virginia, She’s So Fine, I Am a Rock, Move Over, Forever Young, Whole Lotta Shakin’ Goin’ On, All You Need Is Love, Raindrops Keep Falling on Your Head, What a Wonderful World

 

& ez még mindig nem elég, a francba is, de most abbahagyom a hozzávalók felsorolását. Viszont ha már elgondolkoztál, melyik zenészemberre ismersz rá, melyik dalt ki írta & ki dolgozta föl, hadd legyek már porondmester: a helyes megfejtők között kisorsolok egy nagy adag felsőbbrendűségi komplexust & azt a remek szlogent, hogy "A tudás hatalom". A többiek próbáljanak regényt írni a rock & rollról bátran.