3. rész
A magyarruhás, megtermett, nagybajuszú, bikanyakú Burger Jeremiás élete végéig nem tanult meg írni, még milliomos korában sem, gyakran volt tehát szüksége az ügyvédjére, Somogyi Gyulára. Ott is üldögélt órák hosszáig az ügyvédi iroda írnoki szobájában, és ott dirigálta a lustálkodó írnokokat.
– Nem körömpiszkálásért fizeti magát az ügyvéd úr – volt a szokásos mondása.
Az írnokok rettegtek a drabális klienstől, amikor az fejét beleverte az irodaajtó szemöldökfájába. De nem félt tőle az ügyvéd, Somogyi Gyula, aki nyolcszáz forint erejéig beperelte a legjobb kliensét, mert az sehogyse akart fizetni. A járásbíró előtt megjelent Jéri bácsi.
– Miért nem fizet ilyen gazdag ember? – kérdezte a bíró.
– Most másra kell a pénz. Ezer hold földet vettem az orosi határban. Fontosabb az, mint az ügyvéd.
– No, majd meglátjuk – felelt bosszúsan Somogyi Gyula.
– Most másra kell a pénz. Ezer hold földet vettem az orosi határban. Fontosabb az, mint az ügyvéd.
– No, majd meglátjuk – felelt bosszúsan Somogyi Gyula.
Két hét se múlott el, kopog Jeremiás az ügyvéd ajtaján, de a küszöböt nem lépi át.
– Csak azt akarom mondani, hogy tegnap lefizettem a föld árának utolsó rátáját is. Most már ügyvéd úrra kerül a sor.
– Hát csak tessék közelebb jönni – felelt az íróasztala mellől Somogyi Gyula.
– Azt nem teszem – monda Jéri bácsi a küszöbről nyújtogatva a pénzt. – Mert amint én ezt a küszöböt átlépem, ügyvéd úr nyomban öt forintot ír be a kontómra értekezés a féllel címen.
– Hát csak tessék közelebb jönni – felelt az íróasztala mellől Somogyi Gyula.
– Azt nem teszem – monda Jéri bácsi a küszöbről nyújtogatva a pénzt. – Mert amint én ezt a küszöböt átlépem, ügyvéd úr nyomban öt forintot ír be a kontómra értekezés a féllel címen.
De azért haláláig megmaradt régi ügyvédjénél, sőt vele csináltatta meg a végrendelkezését is.
A Burger Jeremiás végrendelete!
Nagy dolog volt az! Tíz évig készült.
1500 hold földet, két nyíregyházi és egy pesti házat, "700 forintnyi" értékeit – mint a végrendelet szerkesztője írja -, amely dolgokat hatvan év alatt "hangyaszorgalommal, a legnagyobb önmegtagadással gyakorolt takarékossággal és a tételes vagy erkölcsi törvényekkel soha ellentétbe nem jutott kereseti foglalkozásával szerzett" – kellett megfelelő kulcs szerint szétosztani nyolc gyerek között.
Csinálták a végrendelet tervezeteket a nyíregyházi ügyvédi irodában, de bizony a hetven esztendőn jóval felül levő öregember nem restellt Pestre beutazgatni, hogy az odavaló híresebb ügyvédektől is tanácsot kérjen.
Egyszer aztán a legnagyobb tanácskozások alatt híre futamodott Burger Jeremiás adósai között annak, hogy Burger nyíregyházi házába betörtek, és a betörők elvitték az asztalfiók egész tartalmát – azokat a váltókat, amelyeket Jéri bácsi az adósaitól szedett. Nagy hűhó keletkezett. Ámde az izgalmak csillapultával az adósak mégis csak fizetgetni kezdtek. Jellemző Burger Jeremiás emberismeretére, hogy összes adósai között csak egyetlenegy akadt, aki a saját javára akarta felhasználni az adóslevelek eltűntét. Megtagadta a tartozását. Ekkor azonban közbelépett a sors, amely Jeremiásnak kiismerhetetlen okból mindig kedvezett. Egyetlen váltót hagytak a szekrény deszkái közé szorulva a betörők. És ez a váltó éppen azé az egy emberé volt, aki letagadta az adósságát.
De hát az öreg Jéri bácsit nagyon megviselték az izgalmak, most már véglegesen feltette magában, hogy visszavonul az üzleti tevékenységtől, bár 77 éves koráig nem unta meg az életét, minden reggel szalonnát evett, délre pedig lehetőleg töltött káposztát. (Éppen egy tál töltött káposzta, amellyel Miskolcon lakó József fia az éjjeli személyvonattal átutazó apjának kedveskedett az éjféli órában az állomáson, okozta, hogy az öreg Jéri még életében erre a fiára íratta pesti házát. Ilyen árat még egy király sem adott töltött káposztáért.)
Valahogyan mind többet is kezdett járogatni a templomba az öreg ember, és ott jött az az ideája, hogy egész vagyonát kórházépítésre hagyja.
– A fiaim így is prédák. Londressz szivart szivaroznak. Legalább lesz nekik hol meghalni – mondta Somogyi Gyulának.
– Jól van, öreg, majd elkészítjük az alapítólevelet – felelt az ügyvéd.
– Jól van, öreg, majd elkészítjük az alapítólevelet – felelt az ügyvéd.
Készített pedig az ügyvéd egy iratot, amelyben Jéri bácsi már életében Móric nevű fiára írat ezer holdat a birtokából, amely birtok még ma is megvan érintetlenül Nyíregyháza és Oros között, és benne Jéri bácsi unokái és dédunokái gazdálkodnak.
– Hát ez volna a kórház? – kiáltott fel meglepetten Jéri, amikor az ügyvéd elébe terjesztette a tervezetet.
– Ez. Ezer holdon akad hely kórháznak is, ha arra éppen szükség van.
– Ez. Ezer holdon akad hely kórháznak is, ha arra éppen szükség van.
Burger Jeremiás gondolt egyet. Alátette az írásnak jellegzetes névaláírását. Telenyomta az orrát tubákkal, és így szólt az ügyvédhez:
– Én megtettem az ügyvéd úr kedvéért, hogy megváltam a pesti házamtól, az orosi földemtől még életemben. Megtettem azért, mert még fiatalnak érzem magam. Most pedig tegye meg az ügyvéd úr az én kedvemért azt, hogy jöjjön velem, keressünk egy új birtokot az átadott helyett.
Hetvenöt esztendős volt akkor Burger Jeremiás, de két hónapokig nem szállott le a vonatról, a szekérről, addig sántikált, amíg a keresett birtokot meg nem találta: Igalon, ahol éppen a régi Elek birtok került nyilvános licitációra. Jeremiás olyan árat kiáltott közbe az árverésen, hogy a venni szándékozók mind meghökkentek:
– Vénségére megbolondult Jéri bácsi!
Az öreg Jéri csak tubákolt tovább, és csendesen így szólt:
– A csizmáimat úgyse vihetem a másvilágra.
Igen, azokat az országos legendába került csizmákat két év múlva le is húzták róla, mégpedig Budapesten, ahol csendesen elszenderült, miután a végrendelkezését annak rendje és módja szerint aláírta.
Nem hagyott kórházra, sem jótékony célra – majd megteszi ezt negyven esztendő múlva egy unokája tetejesen, az egész vagyonával, mert meg volt írva a sors könyvében, hogy a Burger Jeremiás vagyona mégis csak jótékony célra jut, mint ahogy az öreg maga is tervezte.
Valami furcsa, csak őelőtte érthető skála szerint osztotta fel a fiai és leányai között a vagyonát. Legkedvesebb fiának, Mihálynak hagyományozta vagyonának legszebbik részét, gerincét, az 1300 holdas szabolcsi birtokot, Orost, Pazonyt és Túrát. Hagyott bőségesen a következő fiának, Ignácnak is, miután a többieket már életében kielégítette. Rendes gyermekrészt kapott három férjes lánya, Sári, Róza, Tercsi, Berettyóújfaluban és Munkácson.
De volt egy fia az öregnek, akivel sehogysem volt megelégedve. Már a neve is másképpen hangzott, mint a többi Burger gyerek neve. Aurisnak (Órisnak), magyarosan Edének hívták. Hát ezt az Edét egészen egyszerűen köteles részre szorította az öreg végrendelete, másszóval kitagadta. Pedig külsejében ez a fiú hasonlított hozzá legjobban.
Miért lett kitagadott gyerek Ede? Talán már Somogyi Gyula, a híres végrendelet végrehajtója se tudná megmondani. Az bizonyos, hogy Ede nem válott be valami jó gazdának későbben sem – ő volt tán az első szegény Burger azon a földön, ameddig a nyíregyházi akácok árnyékot vetnek.
Hiszen nem volt megvetendő summa az a köteles rész sem, amely Ede kezéhez jutott. Hetvenezer pengő forint volt 1887-ben, amely összegért Pesten palotát lehetett venni az Andrássy úton. De Ede jó darab ideig nem vett semmit, csak a nyíregyházi kávéházakban támogatta a kaszírnők tükrös trónusait. Úgy állott ott a Betyárban, a Kiskoronában, szeplős bikanyakával, ragyavert arcával, hatalmas termetével a kaszírfrájlák környékén, mintha egész életében nem szándékozna egyebet csinálni. De hát a família nem sokáig tűrte Ede komának az őrállását a szennyes pendelyek környékén. Szereztek neki egy kis bérletet Abaúj megyében, Szögligeten. Abaúj messze van Szabolcstól, messze Nyíregyházától; azonkívül a bérlet is rosszul ment. Az emberek a fejüket csóválták. Mi lehet az oka annak, hogy az aranyzsidónak, Burger Jeremiásnak, ilyen balkezes fia legyen?
– Azért, mert mindig szürke lovon jár – mondták a babonások.
Hát az már igaz, hogy Ede a lóban is a specialitást szerette, mint a hölgyvilágban a kávéházi frájlát.
Hát aztán csak otthagyta Ede Abaújt a bérlettel együtt. Visszavágyódott Nyíregyházára, ahol hetvenkét esztendős koráig ácsorgott a Betyár kávéház mindenkori kaszírnői mellett.
Ez volt sokáig a szerencsés Burger családban az első szerencsétlenség.
