A II világháború árnyékában, 1939. november vége és 1940 márciusa között zajlott a finn-szovjet téli háború. A terület cseréről eredmény nélkül zajló tárgyalásokat folytatták más eszközökkel az oroszok, ahogy kell, hadüzenet nélkül, az érvényben lévő megnemtámadási szerződés ellenére. A finnek négyszeres túlerővel néztek szembe.
Molotov, szovjet külügyminiszter a rádióban többször hangsúlyozta, hogy valami félreértés lehet, szó sincs arról, hogy bombáznánk a finneket, ellenkezőleg élelmiszert dobunk le az éhező lakosságnak. Nem tudom, mi lehet azokban a tartályokban, hogy folyton felrobbannak, talán túl sok bennük a kalória. Az élelmiszert szállító páncélos oszlopok is elindultak. A finnek nem tudtak hová lenni örömükben. Egy kicsit zavarban is voltak, mert ha hellyel nem is, de valamivel illik kínálni az érkező vendégeket.
– Te Mikka! Egy jó koktélt keverhetnénk orosz barátainknak! Mi van itthon?
– Hát van egy kis benzin, meg kátrány, jófajta kálium-klorid, pici alkohol.
A mix annyira jól sikerült – nem csak a gyomrom égett, hanem a tankok is – hogy az Állami Likőrgyár vodka helyett azonnal átállt a Molotovról elnevezett italkülönlegesség gyártására. A fél literes üveg oldalára két Bengál típusú gyufát rögzítettek. További fejlesztésként a palack tetejére kénsavas kapszula is került. December és március között összesen 542 194 üveg jött ki a palackozókból.
Persze, végül óriási veszteségek árán győzött a túlerő, a háborút a moszkvai béke zárta le, amiben Finnország elveszítette területének 10%-át.