Akkoriban V. és L. még egy pár voltak. A mindennapok, mint minden rendes párkapcsolatban a reggeli kávézással és az ezt követő szarással kezdődtek náluk is. V., mint nő, mindig szívesebben előzte meg L-t, mint férfit a mellékhelyiség birtokba vételével, azonban ezen a napon L. szervezete volt a gyorsabb, az előző esti, horribilis mennyiségű sajtos-tejfölöstészta elfogyasztása miatt. L. miután alaposan kiszarta magát, még egy utolsó pillantást vetett ürülékére, ekkor lett valami igazán furcsa dologra figyelmes…

… a wc-csészében tekeredő "kígyó", az általánossal ellentétben, jól elkülöníthetően két részből állt, vagyis az egyik vége normális, sötétbarna színű volt, míg a másik vége, egészen világos, un. okkersárga árnyalatban "pompázott". L. művészlelkét ez igazán megfogta:
– Aztakurva… kétszínűt szartam… – konstatálta magában a látottakat.
L. általában hamarabb indult munkába mint V., mint ezen a bizonyos napon is. L. már néhány félórája a munkahelyén "rontotta a levegőt" amikor megcsörrent a mobiltelefonja: a nője hívta őt, V.
– A kurva isten basszon meg L.! – csattant fel a telefonban V.
– Mi a fasz van kicsim?! – kérdezett vissza értetlenül L. munkahelye folyosóján állva.
– Az van, bazdmeg, hogy nem húztad le magad után a budit! Undorító vagy!
L. egy pillanatra elbizonytalanodott, majd teljes határozottsággal vágott vissza szerelmének:
– Te hülye vagy, kicsim! Mindig lehúzom magam után!
– Nem, bazdmeg! Kurvára benne hagytad a szarodat a wc-ben…
L. már-már kikelve önmagából kezdett volna neki a védekezésnek, amikor is V. folytatta a mondatot:
– …vagy szeretnéd, hogy megmondjam milyet szartál ma reggel?!!

– Mond. – fehéredett el L.
– Kétszínűt, te undorító állat! Az egyik vége barna, a másik vége pedig sárga! – és V. lecsapta a telefont.
Ugyanebben a pillantban L. megsemmisült a zsúfolt folyosón.