Minden miattuk kezdődött. A Plastic People of the Universe együttest akarta lehetetlenné tenni a rendszer. 1976-ban tagjait a társadalmi béke, avagy a köznyugalom szervezett megzavarásának vádjával letartóztatták, és 8tól -18 hónapig tartó letöltendő szabadságvesztésre ítélték. Ez váltotta ki a Chartát. Ami elvezetett a csehszlovák kommunista állam összeomlásáig.
részletek
A 70-es évek közepe a Szovjetuniónak (illetve államvallásának, a kommunizmusnak) külpolitikai sikereinek sorát hozta. A vietnami elvtársak orosz fegyvereikkel Indokínában térítettek sikerrel. Az afrikai volt portugál gyarmatokon (Angola, Mozambik) kubai segítséggel a „népi felszabadítók” győzedelmeskedtek. Négerek, akik egy nagy szakállú német lutheránus zsidót tűztek zászlajukra! (Mi ez, ha nem a világvége? Jön a nagy Katyvasz, aki elől nincs menekvés.) A kontinens északkeleti részén Szomália és Etiópia is a Szovjetunió szövetségét kereste, szemközt az Arab félszigeten található Dél-Jemennel együtt, ami a Szuezi csatorna átmenő forgalmának ellenőrzését jelentette. Nicaraguában sandinista gerillák harcoltak azért a hatalomért, amit ők haladásnak neveztek. (Nicaraguának egyszer egy komplett szakközépiskolát sikerült ajándékoznunk, sőt ha jól emlékszem, de erre nem esküszöm meg, Magyarország pénzzel is támogatta harcukban a gerillákat. Erre is futotta.)
1977. 10 év sem telt el a 68-as prágai tavasz óta. A megszilárdult kommunista hatalom igyekezett kiiktatni a gondolkodást, az egyéni kezdeményezést a mindennapokból. Olcsó élvezeteket kínált a szabadság helyett. Utazás a bolgár tengerpartra, az NDK-ba, Lengyelországba, Magyarországra, esetleg a renitens, de sztálinista Romániába. Jugoszláviába és a testvéri Szovjetunióba csak külön engedéllyel. (Gondolj bele, tényleg nem lehetett máshová, innen se.) Skoda vagy Zsiguli. Szaros panel a telepen, kis roskatag faház a telken. Minden sok idő, pénz és kenőpénz és kapcsolatok kérdése. 1976. decemberében néhányan
Václav Havel – író, prof. dr. Jan Patočka – filozófus (1951-1968 között, és 1972-től tanítástól eltiltva.) Zdeněk Mlynář – ex-kommunista politikus (aki már 68-ban is megégette magát, bár nem annyira, mint Jan Palach. A Charta 77-ben játszott szerepe miatt száműzték), Jiří Hájek – ex-kommunista politikus, diplomata, Pavel Kohout – író
megszövegeztek egy nyilatkozatot, amit összesen 242 darab cseh ember írt alá, majd átadták a kormánynak.
A dokumentumban a Csehszlovák Szocialista Köztársaság által 1975-ben aláírt Helsinki Értekezlet záróokmányára hivatkozva kifogásolták a polgári jogok és az emberi méltóság megsértésének csehszlovákiai gyakorlatát, az általános jogbizonytalanságot. Magukat, a hatalommal konstruktív dialógust folytatni akaró polgári kezdeményezésnek határozták meg. A Helsinki Záróokmány aláírói garantálták, hogy támogatják és bátorítják polgáraikat politikai, gazdasági, szociális, kulturális jogaik szabad gyakorlásában.
Ehhez képest következett a kádári (egy párizer fantázianevében békebelinek is nevezett) rendszerből ismert kicsinyes megtorlás, zaklatás. Elvehetem a munkád, a lakásod vagy a kocsidat, ilyen-olyan ürüggyel persze, mert az mégiscsak kell hozzá, elvégre jogállamban élünk, ahol még az olyan szar alakoknak is vannak jogai, mint te vagy! A központi lap, a Rudé Pravo szerint az aláírók egy új idegenlégió a hidegháború szolgálatában, politikai és társadalmi roncsok, a saját népükhöz vezető valamennyi hidat felégető emberek, úgy, mint az 1984-ben irodalmi Nobel-díjat kapott költő, Jaroslav Seifert. Végül 1979-ben hat behódolni nem hajlandó főkolompost államellenes tevékenységért 3-5 év börtönre ítéltek. De hát,
– Mégiscsak teljességgel érthetetlen, hogy egy ilyen világméretekben győzedelmeskedő eszme egyik csodálatos napsütötte, hóborította, erdőkben gazdag, szelekfútta, folyókkal szabdalt stb. országában egyesek holmi kartát, vagy mit küldenek a kormánynak. A világ kellemetlenebb helyein harcolnak mindazért a jóért elvtársak, ami nektek az ölötökbe hullott! Ti meg itt elégedetlenkedtek. Kik vagytok ti? Majd én megmondom, túlérzékeny, liberális, kozmopolita, burzsoá, nacionalista csőcselék, az vagytok. Minek ez a felhajtás? Hangoskodás? Ellenzékieskedés? Miért nem lehetett ezt csendben? Na meg még ti pofáztok, házad van, kocsid, szép fizetésed, mi a faszt akartok még? Tudjátok tik mivel mentek szemben? A világméretű haladással, amit úgysem tudtok megállítani.
– Jó, jó. Csak azt nem értjük, miért féltek tőlünk, 242-nktől?
A Chartát, mely 1977. január 6-7.-én jelent meg néhány nyugati napilapban, a 80-as évek végéig összesen 1898-an írták alá. A 15 millióból.
