Pár évvel ezelőtt egy tavaszi hajnalon a pesterzsébeti piacon lángosért állt a sor. Főleg szórakozásból hazafelé tartó, hányás előtt álló részeg fiatalok toporogtak. Ott állt ő is. Persze, hogy részegen. Hülyeséget ne kérdezz! Az aljanép kikoszolódott fiainak szellemesnek gondolt gúnyos megjegyzéseit nyugalommal tűrte, aztán végre rá került a sor.
– Szervusz Lacikám! Ahogy szoktad, sajttal, tejföllel?
– Á tessék csak üresen hagyni Rózsi néni! Hazaviszem és megeszem lekvárral.