Namármost. Bálban voltál már?
A bál majdnem olyan, mint a lakodalom, vagy az eljegyzés, viszont több van belőle. Minden évben van. Már hagyomány. A bálra az ember alkalmi ruhát ölt, szép cipőt, vasalt inget. A nők fodrászhoz mennek, manikűröshöz, kihízzák az estélyit előtte, vagy éppen bő lesz rájuk, újat kell venni. Ügy van köré kerítve, kérem. Nem lehet csak úgy.
A bálozó a rendezvényen eszik, iszik, ismerkedik, beszélget, táncol. Az elején még viselkedik, aztán később már nem. Aki előtt meg kell játszania magát, a pap például, már úgyis elment.
Nagyhalász. Nagyhalász nem szép. Nem kell búsulni, kevés a szép arra, illetve bocsánat, a Tisza. Na, az szép. De most télen az se annyira.
A város nevezetessége a Júlia nevű disco. Remélem a tulajdonos valamelyik családtagjáról, Júliáról kapta a hely a nevét. Én, ha rajtam múlna, adót vetnék ki azokra az egységekre, amelyeket magukról, lányukról, feleségükről, kutyájukról neveznek el kedves névadóik.
Juli Fodrászat, Cili Bazár, Peti Kocsma, Csernyik(vezetéknév, dupla adó) Csemege,van még.
Ha rajtam múlna?
A másik említésre méltó, ami azért mégis a Júlia discóhoz köthető, az Ganxsta Zoli, aki nem átallott dal(?)szövegben is megemlékezni egyébként sűrű fellépéseinek színhelyéről.
Nagyhalász az ász
Van jópár hely
Amit simán meggyaláz.
Lehet nem pontosan idéztem, de a szerzővel mélyen egyetértek.
Van rosszabb Nagyhalásznál.
Szóval. Ide hívtak minket zeneszámokat berakni. Mi meg mentünk, pénzért.
Összeszedtük a főszervezővel, és annak cimborájával, Karcsit, aki egy thai ünnepről a Loj Katongról jött.
Ez egy nagyon érdekes dolog, bár senki nem tudja, hogy mi az. Egy novemberi teliholdkor kis úszó koszorúkat teszünk a vízre, amin gyertya, füstölő, egy kis pénz és a gondjaink vannak. Ezután örülünk neki.
Gond nélkül indultunk el.
A bál helyszíne pont olyan, amilyennek lennie kell, így is képzeltem. A meglepetés az első sör ivása közben ér minket, megkérdezik, hogy értünk- e a hangosításhoz. Közöljük, hogy semmit. Kiderül, hogy senki sem.
A műsornak azonban kezdődnie kell. Karcsi kezébe veszi a dolgokat.. Angol tudását felhasználva dug vezetéket ide, dug oda. Recseg-ropog, a keverő is túl nagy, de valamilyen eredmény születik. Olyannyira, hogy az iskola tanárai bele is kezdenek a műsorukba, mely az "Egy szál harangvirág" – Máté Péter, "Nemcsak a húszéveseké a világ", stb.stb.-ből állt.
Két lány követte őket énekkel, melynek kísérő zenéjét cédéről Karcsi rakta be. A lányoknak bizonyára életük nagy pillanata lehetett ez a fellépés, amolyan megasztárcsillagszületik előtti megmérettetés, amit hát a folyton besípoló mikrofon éshát a hazug kedveskedés miszerint, ügyesek vagytok lányok, jó hangotok van, meglátjátok énekesnő lesz belőletek, tett élvezhetetlenné.
Itt elindultam cigiért a Júliába. Mikor visszaértem az emberek kirántott húst ettek rizzsel és zöldségkörettel. A Smoking Kills nevű zenekar, aki a vacsora alatti hangulatteremtő zene szolgáltatására lett bérelve, a vacsora után kezdett műsorába, melynek következtében eléggé leült a hangulat. A mulatósra éhes közönség pislogott, feszengett az igényes szalonzene hallatán, feleseket ivott, várta a végét kifele.
Mi falatoztunk.
Aztán szóltak, hogy gyerünk. Innentől kezdve nem sokra emlékszem. Biztosra mentünk, magyar, külföldi rákkendroll, egykis ponyvával.
A közönség hálás, táncol, aki tud és aki nem, aki bír és aki nem. Olvadás.
Számok végén tapsolnak. Karcsi látta, hogy egy nőt felsegítettek a földről. Van, aki u2-t kér. Nem kap. Az nincs a gépen. Mulatós sincs. Senki sem panaszkodik azonban.
Éjfélkor húrka, kolbász, törtkrumpli, hegedű, nagybőgő. Fogy a nép, de aki marad keneti.
A hangosítás kurva szar, de senkit sem érdekel, minket se. Telikmúlik, majd én lelépek egy Madness szám után. Taxi. Ágy.
