A következő oldal a nyugalom és a közízlés megzavarására alkalmas!
Böngészését kizárólag:
látogatóknak ajánljuk!
Ennek tudatában:
Egy ifjú katona, nyílt szájjal és fedetlen
fővel, míg nyaka fürdik kék vadparaj hüsén,
alszik, hanyatt a fűben, s arany felhő lebeg fenn,
s ő zöld ágyán oly halvány, pedig zuhog a fény!
Lába a sásszirom közt, alszik s derűs az ajka,
mint beteg gyermeké, s álom mosolyog rajta, –
óh Természet, melengesd szegény fázó fiút!
– És száll az édes illat, s cimpája fel nem érez,
süt rá a nap, s keze csöndben hajol szivéhez.
Alszik. – S jobb oldalán két kármin szélü lyuk…
(1870) Tóth Árpád fordítása