-
Radio 'n' Magazine 'n' Gigs 'n' Records 'n' T-shirts
RNR666 Rádió
2020 márc 24. napi mottónk:
Trágár János kétsorosa Gabi Delgado-López halálára
delgadonak
harangolnak
A DENEVÉREVŐK FIGYELMEZTETÉSE!
denevérevőknek
szól az üzenetem
kiket rég úgy hívtunk:
SÁRGA VESZEDELEM!
ázsiai piac
sok undormány fészke
nincs ott mi ehető
se pulyka, se jérce!
VUHANnak nevezik
a pokoli falut
ahol kígyót vesznek
(hurka helyett) nagyot!
kutyáknak teteme
kosarakon nyugszik
benne a kosárban
MACSKÁK! rínak s nyuszik!
eszement árusok
kínálják a koncot
sok fura vadállat
s a legtöbbjük BONCOLT!
mosdatlan kezükkel
megfogják a DÖGÖT!
másikkal pénzt kérnek
mint MOHÓ ÖRDÖGÖK!
félig oszlott HULLÁK
orrfacsaró bűze
terednek JÁRVÁNYOK
játszanak a tűzzel!
korona vírusuk
SZENT KORONÁT! gyaláz
ezeréves földben
forog ÁRPÁD APÁNK!
macskaevő olasz
már a végét járja
bárhogy hadar imát
LIBERÁLIS PÁPA!
foltozott CSIZMÁBÓL!
kilátszik a kapca
sátáni imának
nincsen semmi haszna!
mihozzánk is elért
az ÖRDÖGI MÉTELY!
medicina nélkül
ÉLETÜNK A TÉT! ej
tízparancsolatot
aki be nem tartja
tüdejét rút kórság:
DENEVÉRBAJ marja!
térjen végre észhez
emberiség nagyja
SZALONNA ÉS KENYÉR!
az EGÉSZSÉG magja
kérjük a MINISZTERT!
imádkozzon értünk
szegény MAGYAR népünk
érted ontjuk VÉRÜNK!
/Intézkedésre elküldve ORBÁN VIKTOR miniszterelnök úrnak és a VATIKÁNNAK!
Katona László, költő/
2020 márc 14. napi mottónk:
Francia közmondás
Azt nem tudom, hogy egy pillangó szárnycsapása valóban képes-e szökőárat gerjeszteni a világ másik felén, de az biztos, hogy ha valaki Vuhanban megeszik egy pangolint, akkor elfogy a WC-papír a Lidl polcairól Melunben.
The Emperor returns – – – new Matthias von Stumberger album
‘Aahhh, pandemonium at last. Perfect time for a new online album. (…) It’s so filthy though, you might catch a disease or four just by listening…’
After a hiatus of 8 years, Matthias von Stumberger created something infectious and dirty again in his living room. Self-written (well, except for the Kraftwerk cover, obviously), self-immolated, self-recorded, self-produced and self-released, easily the best way to approach garage punk.
As if no time had passed since 2012, the new songs are still carefully packed with anger, dark surf guitar riffs from all over the gypsy scale and the complete freedom to do whatever you want with your own music, no matter how dirty your hands get throughout the process.
Support Matthias von Stumberger, SHARE / BUY the album at his bandcamp page!
„Szeretem elkapni a hullámot és ütni egy hatalmasat”
Nagyon kevés zenekar képes megérinteni. Kiváltani belőlem az üdvözültek mosolyát, és ezt a három szót: igen, ez AZ. Nem kell, hogy mestereik legyenek hangszereiknek, a lényeg, hogy legyen bennük az a kis plusz, ami nélkül legfeljebb közepes lehet bármi.
A JACKSON POLLOCK-kal véletlenül találkoztam. Unalmamban elmentem valami kis egy napos fesztiválra unatkozni, egészen addig a percig, míg színpadra nem léptek. Zenéjük első, sőt sokadik hallásra is, valami elbaszott nyers noise rock-szerűség. Viszont rengeteg mindent lehet felfedezni benne, és közben szemed le nem tudod venni Emilyről, a dobosról, és fogod mondani: Úristen, mit művel ez a nő!!!
És nem érted, miért pont egy absztrakt expresszionista festőről nevezték el magukat. Hát azért, mert Pollock pontosan úgy festett, ahogy Emily dobol, testének teljes erejével. És Pollock gyakran táncolt is festés közben, és ecset helyett pálcákat is használt. Képei első ránézésre olyanok, hogy naponta két ilyet festesz, miközben semmi gondod nem lenne az életben, ha egy eredeti lógna faladon. Ahogy a festő, úgy a róla elnevezett duó is megosztja a közönséget. A szigorú műítészek biztos borzadnának hallatán, de azért például az Obliviansnak megfeleltek bemelegítőnek olasz turnéjuk során. MÁRCIUS 11-ÉN BUDAPESTEN lépnek fel. Minek kapcsán feltettem pár kérdést, ami eszembe jutott:
RNR666 – Annyi hangszer közül, miért pont a dobot választottad?
Emily The Drunkard – Hát az úgy volt, hogy a dobos, aki megígérte, hogy próbál velünk, nem jött el. Ahogy várakoztunk, megpillantottam a szemetesben egy pár dobverőt. Kivettem, leültem a dobok mögé, játszani kezdtem és nagyon élveztem.
– Rengeteg dobost láttam már, de olyat, mint te, még soha. Amit dobolás címen művelsz, az rendkívüli. Milyen hatások formálták játékstílusod és kik a kedvenc dobosaid?
– Bruce Lee. Remek dobos válhatott volna belőle. Egyébként sosem tanultam dobolni, ez csak úgy jön belőlem. Szeretem elkapni a hullámot és ütni egy hatalmasat.
– Olyan erővel ütsz oda, hogy meg kell kérdeznem, mennyi bőrt és dobverőt használsz el évente?
– Bőrt nem sokat, dobverőt viszont rengeteget, azért is, mert általában a legolcsóbbat vásárlom.
– Hogyan születnek dalaitok?
– Gitár riffekből. Ezek általában a kanapén heverve születnek. Aztán lemegyünk a garázsba és a többit kitomboljuk magunkból.
– Sok mindent vélek felfedezni zenétekben, például kraut rockot vagy a hatvanas évek garázs rockját. Mi az igazság? Milyen zenék hatottak rátok, mi az, ami inspirál?
– A legjobb, amikor véletlen meghallunk egy dalt, ami elkap és magával ragad, ami száz százalékig személyes és kendőzetlenül őszinte. Akiket a legjobban szeretünk: Sonic Youth, No Age, CAN, Janis Joplin, Lighting Bolt, The Horrors (the garage band from US, not the emo guys!), Ramones, Le Belve, Zeus! A kedvenc dalom, amit a végtelenségig bírok hallgatni, az Abba Zaba Captain Beefhearttól. Na az mindent visz.
– Teljesen egyértelmű volt, hogy a zenekar neve nem lehet más, mint The Jackson Pollock?
– Kedves kérdés. Talán.
Ha valakinek lenne még kérdése, március 11-én este felteheti.
A koncert – ahol fellép még PIRESIAN BEACH – felejthetetlen élmény lesz: sötét, hipnotikus kezdés után, könnyed agyszétverés. Másnap frissen és vidáman ébredsz. Kivéve, ha nagyon berúgtál. De mindenképp hálát fogsz adni magadnak, hogy milyen jó, hogy ott voltál.
Mark Phelan has left the building
Reggel óta tervezem, hogy ideömlengek valami nekrológ félét, de minek. Vagy ismerted és akkor értettél mindent vele kapcsolatban, vagy nem ismerted és akkor meg úgyis mindegy. Bár valószínübb, hogy ismerted, ha más nem: látásból. Szóval, nekrológ nem lesz, csak a hülye fejéről készült fotók, amiket a druszája csinált róla egy bulinkban.
Kurvára szeretünk, Marky. Jó utat.
23 éves az OPTIMAL
Nem csak azért, mert ezen a héten CSÜTÖRTÖKÖN A GÓLYÁBAN újra lesz egy valódi Optimal buli, úgy mint utoljára, valamikor 23 milliárd évvel ezelőtt, amikor még hal repült az égen és nem sokkal azelőtt, amikor a Kos meghalt csillagbozót tövében – hanem amúgy is érett már egy nagy pofázás velük-róluk, (szerintem, mint nem-technós, se nem-teknós szerint) a mai elektromos-punkság alapkrújával, a Nagy Optimal istállóval, azon belül pedig az egyik oszlopos tagjával, Alpina testvéremmel, (aki nem mellékesen az RNR666 oldal frontend/backend mastermindja is egyben) és akit kb 23 milliárd éve folyton nyúzok, hogy meséljen a hőskorszakról. Na most mesélt, én csupán a hülye kiemeléseket erőszakoltam bele az alábbi szövegfolyamba.
Tilos rádió 2003
A 23-as szám „jelentésére” és hogy mit jelent a kínaiak szerint a 24. évedet taposni most nem csapnék le. Az egész úgy kezdődött, hogy borzasztóan inspirált minket a Minimal Headz – a Bernáth/y Sándor által gondozott csapat – elvégre miattuk tértünk át a Kispálról techno zene hallgatásra, és 1997-ben úgy döntöttünk, részben a „techno” levelezőlista tagjaival, illetve Pap Dáviddal (a.k.a. Popdavec) akivel mi ketten egymás fogadott tesói vagyunk, hogy feltétlenül szükséges hogy mi is szervezzünk egy Detroit techno bulit. Erre a XI. kerületi Sport büfében került sor, ami inkább kocsma volt, volt bádog söntése, ahol ott támaszkodtak a helyi öregek, meg volt mellette egy focipálya. A buli estéjén kb. 11-kor még sehol nem volt a hangcucc (de volt lézer!), amit egy Tilosból ismert srác hozott volna. Mivel már volt mobiltelefonunk, felhívtuk, és közölte hogy a cuccot meghozta, lerakta, összedugta, és mindenki rohadt elégedett. Az derült ki, hogy egy pár kilométerre egy szalagavatón rakta le, és persze hogy mindenki nagyon elégedett volt mivel nem számított az ottani zenekar ekkora kilowattokra. Ahogy ezt tisztáztuk, a srác, gondolom csírájában elfojtandó a rossz érzéseket, be is lőtte magát herkával. A Sport büfében közben többek között Dorka (akkor Frankhegy, ma Technokunst) mint meghívott fellépő várt nagyon lelkesen arra hogy megteremtsük az alapvető körülményeket, illetve nem volt ott Daniel Voltaire aki megsértődött hogy a neve mellé a „(Detroit)” megjegyzés került, holott én csak hülye voltam és komolyan vettem amikor Randolph, a nagy példaképünk, és akitől a Tiloson a máig pörgő műsorsávot örököltük, beadta adásban, hogy „és most következik egy fekete srác, Daniel Voltaire…”. Ezt egyébként a Daninak még nem is mondtam, úgyhogy ez volt, remélem hogy azóta megbocsátott. A történet többi része amúgy unalmas, sikerült a hangcuccunkat visszapakoltatni az IFÁra és áttelepíteni hozzánk, volt buli reggelig, mindenki faszán érezte magát.
Ezzel párhuzamosan, 95-től kezdtek el nyomulni nálunk az angol sound systemek, ami a másik nagy hatást gyakorolta a munkásságunkra. Az a háttere dolognak, hogy a Carl Cox, akinek a csapata ironikusan a Ministry of Sound nevet viselte, hasonszőrű maffiózókkal kilobbizta, hogy csak engedélyezett klubokban lehessen zenés-táncos bulikat tartani Nagy-Britanniában, amivel értelemszerűen lőttek minden spontán bulinak vagy az olyanoknak amikben nem volt egy valag pénz. És akkor néhányan (Spiral Tribe, Desert Storm, Total Resistance) fogták magukat és eladták a lakásukat vagy amijük volt és karavánként, általuk törzsinek hívott keretek között elindultak kelet irányába ahol a szabadságot remélték megtalálni. Ismertem egy faszit aki a Hasselblad kameráját adta el és abból vett lakóautót magának. Mindebből az az érdekes, hogy nem jópofizásból csinálták meg nyári kalandként, hanem hót komolyan. Aztán pár év múlva jött a hasonló törvény Franciaországban is, és vele a francia karavánok (új zenékkel, új szokásokkal; Voodooz Cirkl / Konglomeira, Oxyde). De még az angolokról annyit, hogy jó gyarmati attitűddel nem úgy jöttek, hogy “huh hát mi vagyunk az angolok, leülnénk itt a sarokban ha nem zavarunk” hanem sokkal inkább úgy hogy itt egy ásó, áss, ezt fel kell szerelni ide, meg kéne egy telefonszám üzenetrögzítővel (infoline, a facebook eventek őse), közben egyél egy tripet, meg amúgy nem tudunk-e hazatelefonálni, mondjuk valakinek a munkahelyéről éjjel. És akkor ott velük eléggé megtanultunk jég hátán is bulit csinálni, rájöttünk hogy nem kell mindenképp belépőt szedni, pláne ha ugyanazt a pénzt (ha van) elköltik nálunk a kis büfében, és nagyon élveztük az életformát, kint főzni szabadtéren meg pucéron fürdeni Egerszalókon (ami ma amúgy nem menne), és sokan a zenéjükkel (hardcore, breakcore) is szerelembe estek.
Hármashatár-hegy 2000
Már túl voltunk sok városi “kommersz” techno bulin és elég nagy freetekno bulikon a Hármashatár-hegyen mikor 2000-ben megcsináltuk az első magyar ingyenes bulit. Épp akkor rúgtak ki a munkahelyemről, úgyhogy éjjel bementünk és szarásig nyomtattuk a színes lézeren a szórólapokat amiket szétszórtunk a Budapest Parádén, lett is 10 fő a bulin, óriási megelégedésünkre, mivel az egész buli fokozhatatlanul gyönyörű volt. Egyébként ekkoriban jelent meg velünk egy interjú is az online Népszabadságban, ami a tartalmát illetően utólag is majdnem teljesen érthetetlen, kivéve azt a kijelentést hogy a partiszervezés művészet – ez lett annak a cikknek a címe is.
Ez kurva jó, de ez mind elég rég volt.
Kb. 2007-ig sok bulit csináltunk és az alap gárda is bővült meg változott állandóan, illetve a meghívott fellépőkből is egy viszonylag masszív hálózat lett. Kihagyok sok mindenkit, de például XRC (Kovács Balázs) aki most a pécsi egyetemen tanít az Elektronikus Zenei és Médiaművész szakirányon és állítólag mindket is említ az anyagban, vagy a Cema Turbo live act akik közül Cema Laci hangszereket gyárt és a Maks labelén jelennek meg zenéi. Kimondottan tagok közül pedig Vicsek Viktor ma abból él hogy mapping vetítést meg fényinstallációkat csinál tehetős megrendelőknek, Szasa (R2D2) és Zefyr a Lahmacunon zenélnek, illetve a már említett Pap Dávid viszi a tilosos műsort teljesen eklektikus tartalommal és azon kívül jazz és egyéb zenekarokat menedzsel, koncerteket szervez teljesen pótolhatatlan szereplőként a jazz szférában. Prell/Telesport Peti csinálja tovább a hardcore bulikat a Davoria csapattal ahol Thalium is zenél, mind a ketten halálosan jól. És volt Reakthor Ferink, aki az örök vadászmezőkön képviseli most már az OPTIMAL-t, sajnos.
“Egri vár” (Pilis) 2003
Az életérzés az a 90-es években a részünkről óriási idealizmus volt. Hittünk benne, hogy az egész világ jobbá lesz, többek között a techno zene által is, ami át volt szőve amúgy rendesen futurológiával. Kicsit hasonló volt az egész az olasz futurizmushoz vagy az orosz avantgárdhoz, csak az erőszakos részek nélkül. Itt magyarországon akkor kezdődött a kapitalizmus, úgyhogy jól elvoltunk, és a techno-punk-hippie sound systemeknek a társadalomkritikája sem annyira vonzott be még senkit. A nagyobb baj az volt, hogy a 2000-es évek végére a techno fokozatosan elkezdett pangani, illetve volt egy híg fos EDM, meg egy underground amibe egyre inkább hálni járt csak a lélek. Nem voltak fiatal szervezők, nem nagyon voltak fiatal DJ-k, alig volt új live act. Persze kivételeket lehet mondani, de az volt a félelme az embernek, hogy az egész egy öregedő generáció magánügyévé fog válni és kb. annyira lesz érdekes 10-20 éven belül mint valami elbaszott hagyományőrző mozgalom. Mi meg egyrészt aggódtunk, másrészt azt mondtuk hogy basszátok meg, nem mi fogjuk ezt a problémát megoldani, tessék lehet tolongani. És akkor egy idő után elkezdtek újra történni dolgok. Volt egy acid reneszánsz, és lehetett érezni hogy ez igenis nagyon mélyen érdekel embereket továbbra is. A bulikat elkezdték rave-nek hívni, és kb. a semmiből megjelentek 20-30 éves szervezők, tele hittel meg kakaóval és egy idő után csak kapkodtad a fejed mert nem volt világos hogy kiknek a buliján vagy, kik játszanak, csak hogy nagyon jó, semmi cécó meg mellészarozás. Vannak újra ingyenes bulik, illegál és legál, vannak komoly warehouse helyek, tavaly két új kis techno klub is nyitott, sok a fiatal DJ és zenész, vannak új kiadványok és labelek, él, zakatol az egész. Megnyugtató, hogy egyáltalán nem mi fingjuk a passzátszelet ma: sokkal több szabadságot ad mindenkinek a bandából.
2020 febr 24. napi mottónk:
Trágár János kétsorosa az egyfejű irójához
sírkoszorút kukáznak
hódolói csukásnak
HASONLÓ A HASONLÓNAK ÖRÜL!
DUETT ADÁS az RNN666 RÁDIÓSHOWBAN:
0. Garas Dezső + Kern András – Egyedül nem megy
1. Billie Holiday + Louis Armstrong – My Sweet Hunk of Trash
2. Clint Ruin + Lydia Lunch – Clinch
3. Holly Golightly + Dan Melchior – Why Don’t You Love Me?
4. Doro + Udo – Breaking The Law
5. Johnny and June Carter Cash – Long-Legged Guitar Picking Man
6. Lydia Lunch + Rowland S. Howard – Some Velvet Morning
7. Billy Childish + Holly Golightly – Upside Mine
8. Dee Dee Ramone + Nina Hagen – I’m Making Monsters for My Friends
9. Andre Williams + Ronnie Spector – It’s Gonna Work Out Fine
10. Keith Moon + Ringo Starr bohóckodik a stúdióban Moon szóló lemezének felvétele közben
11. Screaming Jay Hawkins + Serge Gainsbourg – Constipation Blues
12. Ariel Pink + R. Stevie Moore – Douche Me (with Keel Her)
13. Dead Moon – Fire in The Western World
14. Desert Sessions – Crawl Home
15. Guided By Voices + Kim Deal – Nawy (Pere Ubu cover)
16. Nancy Sinatra + Lee Hazelwood – Sundown, Sundown
17. Girlschool + Motörhead – Pleas Don’t Touch
18. Motörhead + Wendy O. Williams – Stand by Your Man
19. P. Box + Hobo – Az árulók kapuja
20. Pet Shop Boys + David Bowie – Hallo Spaceboy
21. Quintron + Miss Panacea Pussycat – Swamp Buggy Badass
22. The Cramps + Iggy Pop – Miniskirt Blues
23. Peter Sellers + Sophia Loren – Goodness Gracious Me
24. Saint Etienne + David Essex – Relocate
25. Brigitte Fontaine + Grace Jones – Dancefloor
26. Tom Zé + Valdez – Jimmy, Renda-se
27. Rambo Amadeus + Åsne Seierstad – Laganese
28. Stephan (Remmler) + Nina – Feuerwerk
29. Jackie Leven + David Thomas – You’ve Lost That Loving Feeling
30. Nina Hagen + Dee Dee Ramone – Lass’ mich in Ruhe
31. Ronnie Spector + Joey Ramone – Bye Bye Baby
RNR666 Rádióshow minden szombaton este 6-tól a Lahmacun Rádió műsorán!
NASTY PIECE OF TRASH – interview with the Sloks
RNR666 has been organizing concerts in Hungary for 15 years, but the first tour! 10 days, 10 concerts, 5 countries… and the finalcountdown has started. So we talk a bit whit the amazing SLOKS about everything what you must to know. Here we go!
– When did you start the band and how did you meet. Are you all from Torino?
And Now is a drummer!
– My influences are 60’s garage from the USA all the band from the Crypt records,rock’n’roll from the 50’s all the scene garage from the 80’s Jazz Mingus, Chet Baker . this is the first names come to my min.
– Oh Yes, I think she bought when she lived in London
& more
All about the Sloks’s Holy Motor album
Brand new band in the Voodoo stable, first album and here right away! Well deserved! It immediately made it to my favorites from this publisher, right next to Come N ‘Go, Roy & DMC and Destination Lonely. Their story of how the publisher and the band found each other is already pretty good. Beat Man was attending some festival in Italy where Sloks opened the whole event. That early, the audience was not yet prepared for Buddy Fuzz‘s manic feedback orgie, for the drummer’s primitive beats, and for the singer’s actions that could have been interpreted as attempts of suicide. Accordingly, the tent where they played got emptied quickly; everyone went for a drink or who knows what. Not so with Beat Man, who was so impressed by the band’s negative, destructive, self-threatening energies that he immediately offered them a contract after the concert and sent them to Lo Spider‘s studio in France to record a full album! The end result speaks for itself; it has become the best debut album of the last few years (at least for me). It’s rock and roll, after all, but an extreme, fucked up version of it that is totally not there to provide some light entertainment. I can’t make my mind up whether their lyrics are about using hard drug or deep depression, but they are about some fucking heavy shit for sure. I can liken their stage performance to something like a person in need who is unable to ask for help, or if she finally does, she does it in such a way that the first thought in most people is to flee from her as fast and far as possible.
Zsírúj banda a Voodoo istállóban, első lemez és egyből itt! Teljesen megérdemelve! Nekem egyből a kedvenceim közé léptek a kiadónál a Come N’ Go, a Roy & DMC és a Destination Lonely mellé közvetlenül. Már a sztori is elég jó, ahogy egymásra találtak (mármint a kiadó és a zenekar). Beat Man valami fesztiválon volt Olaszországban, ahol a Sloks volt az egész rendezvény nyitó produkciója. A fesztivál közönsége kora este még nem volt felkészülve Buddy Fuzz mániákus feedback orgiájára, a dobos primitív ütemeire, na meg az énekesnő öngyilkossági kísérletnek is felfogható színpadi akcióira. Ennek megfelelően ki is ürült a sátor ahol játszottak, mindenki húzott sört venni vagy mittudomén. Nem így Beat Man, akit a zenekarból áradó negatív, destruktív, önveszélyes energiák annyira lenyűgözték, hogy egyből a koncert után szerződést ajánlott nekik és Franciaországba küldte őket Lo Spider stúdiójába, hogy vegyenek föl egy teljes lemezt!
A végeredmény magáért beszél, szerintem az utóbbi pár év legjobb bemutatkozó lemeze lett ez (mánmint nekem). Végül is rock n roll ez, de annak a szélsőséges, elbaszott, totálisan nem a könnyed szórakoztatást elérni kívánó ága. A szövegekről nem tudom eldönteni, hogy a keménydrog használatról vagy a mélydepresszióról szólnak-e, de kibaszott súlyosak egytől egyig az biztos. Az előadásmód meg olyasmi, mint egy segítségre szoruló aki képtelen segítséget kérni, illetve ha mégis megteszi, azt olyan módon, hogy az első gondolat a legtöbb emberben az legyen, hogy meneküljön a közeléből minél előbb, jó messzire.