A következő oldal a nyugalom és a közízlés megzavarására alkalmas!
Böngészését kizárólag:
látogatóknak ajánljuk!
Ennek tudatában:
Slander Tongue : Monochrome (Alien Snatch! Records) 2023
Egy érdekes dolog még a végére: a lemez utolsó száma egy feldolgozás mégpedig egy 1974-es KFC reklámé. Ha érdekel az eredeti >> KLIKK! << ide!
Chinese Junk / The Vains : Split 7″ (Big Neck Records) 2023
Big Break : Angel’s Piss (Wrong Speed Records) 2023
Why Bother? : A City Of Unsolved Miseires (Feel It Records) 2023
Alter-indi rock Detroitból. Rosszul hangzik, ugye? Mármint nem a Detroit. De a zene jó amúgy. A trió két tagja a nagyon fasza blues-punk The Stools-ban (Goodbye Boozy Rec., Big Neck Rec., Drunken Sailor Rec.) játszik, de itt lazább, szelídebb a téma, viszont a dalok nagyon jók! Ők a The Fall-t hozzák példának, én abból nem sokat hallok itt, a Pixies-ből annál többet. Azok a számok amik tetszenek, azok nagyon tetszenek, amik nem annyira, azok az akusztikus indizgetések. Érdekes módon az album címadója pont ilyen, az meg nagyon bejön. Azért vannak punkos bepörgések bőven, meg egyáltalán: ez egy jó lemez, csak nekem egy kicsit hosszú.
7 számos válogatás kazetta a zenekar eddig írt szerelmes számaiból, tehát azok a számok vannak itt amit a szerelemről írtak eddig. Ez így világos? Kurvajó, magas minőségű low-fi punk Sydney-ből. Persze hasonlít a kortárs ausztrál dolgokhoz, például a Gee Tee-hez, de nagyon ott van a Ramones, (főleg a Joey-s számok) és van benne jó adag M.O.T.O. meg egy kevés a LiveFastDie lazább dolgaiból. A kedvenc számom a ‘Botched Boob Job‘ meg kurvára nem ugrik be, hogy mire hasonlít és majd megőrülök emiatt.
City Kings : Steel Rock N’ Roll (saját kiadás) 2023
Zenekarnév, albumcím, borító. Sejtettem, hogy valami rohadék egyszerű street RnR lesz ez. Az első szám elkezdődött -Ez tiszta Motörhead! A második gondoltam biztos valamivel másabb lesz, de nem. A harmadik sem. Akkor már szinte biztos voltam ez lesz végig. Így is van. Nem úgy, hogy Motörhead-es, de punksosabb vagy éppen metálosabb változatban. Nem. Ez totál Motörhead egy az egyben. Mondanom sem kell, ez engem egyáltalán nem zavar. Amúgy a srácok ezen belül változatosak: van itt az Overkill időszakból (79-80), van a Bastards környékéről (90-es eleje) és a modernebb 2000-es évek utániból is persze ez-az.
teljes ep >> ITT <<
A ‘La Mia Ragazza è Cieca‘ már a legejétől gyors blues punk. A címadó, ‘My Life My Time‘ egy Billy Childish szám is lehetne egy akkora középtempós riffel, hogy leszakad a fejed! A ‘Basta Pasta’ egy 40 másodperces gyors őrjöngés és szerintem ez valamelyik régebbi Luca féle projectben már hallottam. A végén egy Suicide dal a ‘Ghost Rider‘ feldolgozása pedig valami csodálatos!
Koncerten akarom már látni végre!!!!
Mottojuk: worst band ever.
play loud, listen
and shut up
teljes album >> ITT <<
bandcamp >> ITT <<
Wasted Pido : How? Now? (Rotten Babuino Records) 2023
![]() Wasted Pido azaz Enrico Stocco. One man-band az olaszországi Velencéből. A kezdetektől nagyon kedveltem a dolgait mert mindig kicsit más volt mint a többi One man-band, például a dobgép használata miatt. Ő már kétszer is járt nálunk RNR666 Buliban Budapesten, de ha jól emlékszem dobgépet egyik alkalommal sem használt… Na, mindegy.
Ez az új anyag aztán teljesen más mint amit megszoktál, nem csak egyszemélyes bandától, hanem bárkitől. Az, hogy ebben a 20 percben hányféle stílus, hangulat jelenik meg és adja át a helyét egy teljesen különbözőnek amire kurvára nem számítasz az valami elképesztő! Suicide féle hideg dobgépes RnR-t váltja oldtimer swing ezt full punk olasz nyelven, jön egy kis outlaw country, majd mondjuk egy kis jazzy-No Wave szaxofonnal. Nem is pofáznék sokat, hallgasd meg!
A teljes cucc >> ITT <<
Két kis személyes történet:
![]() Ha Enrico szóba kerül mindig két sztori jut eszembe. Mind a kettő valamennyire vicces.
Az egyik 2012-ben történt. Vége volt a koncertjének a Trafikban és rámugrott a színpadról, mint ahogy Hard Core koncerteken szokás. Amit poénnak szánt, mint később elárulta. Na ennek az lett a vége, hogy kurvára eldőltem és a járólapba pikkk!!! bevertem a fejem és agyrázkódásom lett, szédültem meg minden. Gondoltam, hogy elkezdek Unicumozni, attól biztos jobban leszek. Sokkal szarabbul lettem. Másnap karácsony a szülőknél ünnepi asztal, legjobb kaják stb. na egyszer csak felpattanok és rohanok ki a kertbe sugárba hányni. Hhahaha! Persze anyámék nem hitték el, hogy nem full másnapos vagyok, hanem agyrázkódásom lett, amire lehajtottam pár felest, amiről mint később megtudtam kurvára NEM szabad. Agyrázkódásra ne igyatok alkoholt!
A másik meg 2017-ben volt. Koncert előtt kiderült, hogy mindketten szeretjük a korai Iron Maident, főleg a Killers albumot. Mondja Enrico, hogy ő el tudja játszani (ha jól emlékszem) a Wrathchild-ot a Killersről. Megbeszéltük, hogy akkor ma este legyen ez az utolsó szám és milyen fasza lesz! Egész koncert alatt arra vártam mikor jön már a Wrathchild. Na egyszer csak Enrico elkezdi felkonferálni – Következő szám egy feldolgozás az Iron… De közben a srác akitől béreltük a hangcuccot és már vagy ötször jelzett, hogy legyen már vége, mert már menne, most nagyon határozottan int, hogy VÉGE. Úgyhogy nem volt Wrathchild.
|
Heartbeeps : Cum Together (Slovenly Recordings) 2023
Új nagylemez kipróbált Bordeaux-i rock n rollerektől, akik előtte a Wild Zeros-ban és a TV Killers-ben nyomultak. Valószínű nem ez a lemez fogja megváltoztatni a véleményed a punk rock zenéről, vagy ilyesmi. Ha hallottál már pár 70-es évekbeli amerikai punk lemezt sok minden ismerős lesz. A dalok viszont olyan nagyon jók, és az egésznek olyan fasza hangulata van, hogy arra kellett rájönnöm, hogy ezt a lemezt hallgattam legtöbbször az utóbbi pár hétben. Tökéletes punk-rock n roll / garage punk PARTY album!
Plusz: Gratulációm aki a borítófotót lőtte és annak is akinek eszébe jutott, hogy ez mehet frontképnek! Alig várom, hogy egyszer meglegyen vinylen és kézben tarthassam.
Lousy Sue : Artless Artfacts (Sweet Time Records) 2023
Már megint egy új Sweet Time Records kiadvány, idén már a harmadik (március van!) Ha így folytatják ott a helyük kedvenc kiadóim között, mint a Big Neck vagy a Goodbey Boozy.
Ezúttal egy számomra eddig ismeretlen indianapolisi trió első nagylemezét adták ki. Pofonegyszerű, dögös punk rock ez, váltott női-férfi énekkel, a 15 dalból kettő lépi át a 2 perces álomhatárt, gondolhatod, hogy a srácok nem szarakodnak szólókkal meg témaváltásokkal. Egy feldolgozást is találunk mégpedig a kortárs Buck Biloxi-tól.
Feltűnt, hogy a rendkívül rokonszenves, középkorú zenészek szívesen viselik jobbnál jobb underground punkzenekarok és lemezkiadók pólóit, amúgy egyikük a legendás Rip Off Records több zenekarának hangzásáért volt felelős úgy húsz-huszonöt éve (pl. az első The Marked Men album, a The Zodiac Killers vagy a The Kill-A- Watts lemezei. Azért ezek nem semmi bandák voltak.)