„Vérbaj nélkül az egész emberi faj úgy festene, mint kövér, zömök s pirospozsgás mészárosok hada.” Szomory Dezső (1869- 1944)
NEW HEPTAMERON
Fierce Circumcellions reveal my way
Le tenebre divine, summer’s on the wane
Poor Rembrandt sells his corpse in disguise
to Ganymede
I’m giving birth to bishoplike children
From Edinburgh of the Seven Seas
To Khartoum they fly
On sparkling wings of pure amethyst
New Heptameron, new decay
I drown my daughters in the clay
Vesta Blaise and Irene of Athens
Pass through the meridian
Nos a „circumcellions”, avagy a „körüljárók”, szélsőséges keresztény szekta tagjai voltak a IV. században Elítélték a magántulajdont és a rabszolgatartást, követelték a hitelek eltörlését, hirdették a szabad szerelmet és a mártíromság nagyszerűségét. Végül ez lett fő céljuk. Krisztus katonái Dícsértessék! kiáltásokat hallatva botokkal támadtak légionáriusokra, meg kereskedőkaravánokra, csupán-csak-hogy vértanúk lehessenek.
A „Le tenebre divine” annyit tesz latinul, hogy isteni sötétség. Mivel Isten istenségének teljes fényével fordul az ember felé, úgy elvakítja, hogy az ember ezt sötétségnek éli meg.
A Rembrandt eladja a holttestét az egy Bródy Sándor novella, ott egy gazdag zsidónak, itt Ganümédésznek, Zeusz fiúszeretőjének, az istenek pohárnokának.
Edinburgh of the Seven Seas a világ legtávolabb lévő települése az Atlanti Óceán közepén, Tristan da Cunha szigetén. 270 lakos. A legközelebbi lakott terület 2,173 kilométerre van. Brit felségterület. Khartoum meg Szudán fővárosa.
Vesta Blaise Sommerset Maugham novellájában egy isten háta mögött besavanyodott színéznő. Athéni Irén meg bizánci császárnő volt a VIII. század végén. Megvakítatta a fiát és megállította a képrombolást.
– No de milyenek azok a püspökszerű gyerekek? – kérdezem Gustave Tigert.
– Szép, sima, fehér, bölcs, joviális, kövér gyerekek, szent emelkedettséggel az arcukon.
Gustave Tiger elmondta még, hogy az Új Heptameron eredetileg regény ötlet volt, illetve, már más címet adott neki. Továbbá
– Nagyon kedvelem Szomory Dezső munkásságát. Egyéni hangú író, akinél nem fontos se cselekményvezetés, se morális kérdés. Viszont csupa érdekes szereplő, gyönyörű szövegek, tumultus. L’art pour l’art szerű, mindenfajta szervező erő nélkül. Zavaros, dekadens, őrült, ijesztő, néha kurva vicces. Ilyenek szövegeink is.
– Szomory maximális szinten űzte az életet mint műalkotást. Maga tervezte bútorok, orgonája, csipkék, miseruhák, selymek, képek és szobrok között élt Budapesten az V. kerületben. A lakásban az ellipszis alakú toronyszoba uralkodott, körül végigfutó zsúfolt könyvespolccal. Aranyozott falámpa ült az elképesztően hatalmas, posztóval borított asztalon, körülötte temérdek céltalan, tanácstermi hangulatú monogramozott szék unatkozott. A látogató vas csigalépcsőn jutott fel a lakásba. Bár a bútorok jó része eléggé kínos szecessziós stílusban készült, s más lakásban furcsán hatott volna egy kékessárgás modern Steinlen plakát egy primitív szobor tőszomszédságában, ott mindez összhangba olvadt. A szobákat szétnyitható függönyök választották el, ajtaja még a fürdőszobának és a vécének sem volt.
A II. Lajos király című színdarabjának bemutatója előtt az Est lapok munkatársát barátcsuhában fogadta, nyakán körültekert sárga selyemsállal. Az ablakban állt, a napfény csóvájában, hosszú ujjait a Károli-biblián nyugtatva, s láthatóan megrettent, amikor a hírlapíró megjelent.
– Ahá, ön az ? – szólt bánatosan. S éppen most, mikor a bibliát forgatom. Na mindegy. S tovább játszotta, hogy a régmúltban él, semmit sem tud, senkit sem ismer.
