Csati barátunk, akit a Létrák zenekar énekes-létrásaként ismerhet a nagyérdemű, egy roppant átfogó cikkel ajándékozta meg szerkesztőségünket, amely írás középpontjában a csupáncsak kevesek által ismert és a mégkevesebbek által megértett (és felfogott) GORENOISE MŰFAJ, annak legrangosabb képviselői és a műfajon belüli irányzatok állnak. Mi ezt az írást ezennel közkincsé tesszük.

Mindig szerettem az extrém műfajokat, talán mert oly nehéz köztük bármi eladhatót találni, vagy hogy a potenciális barátok békén hagyjanak. Gyerekkoromban főleg a kortárs, modern zenéért ujjongtam, annál inkább, mivel kértek, hogy halkítsak rajta. Később, ahogy megismertem a könnyű műfajt, kedvtelve hallgattam olyan együtteseket, melyek nevének említése is undortelt grimaszt váltott ki a többiekből.

Bizonyos esetekben már ennyi elég volt, hogy egy zenekarért rajongani kezdjek. Így például, amikor a rockzene felé fordítottam hallószerveim, a metál és a hardcore, azon túl a grindcore, majd ennek beteges, torzult ágai kerültek érdeklődésem központjába.

A gorenoise úgy alakulhatott ki, hogy néhány kísérletező hajlamú grindcore előadó, akik felvételeiket eleve kivehetetlen torzítással készítették, rájöttek: dalstruktúrára többé nincs szükség, elég, ha a gitárokat lehangolják és huzigálják a kezüket ide-oda, a dobost menesztik és dobgépet tesznek a zaj alá, szöveg nem kell, úgyse értik, ill. ha kinyomtatják, nem olvassa el senki, hörögni kell, illetve esetenként azt is effekten keresztül, hogy még mélyebben szóljon. Később a gitárok is kikerültek a hasznosnak nevezhető hangszerelésből. Mivel többnyire egy húron pendültek a srácok, jobban jártak a basszusgitárral, melyet még lehangolni se kellett, vagy csak egy kicsit. Örömömre szolgál, hogy bár látszólag semmi megkötés nincs benne és fennen hirdeti, hogy milyen elfajzott, ez a műfaj mégis a heavy metal nevű bőrcuccos irányzat egy távoli leszármazottja, vagy szörnyszülöttje.

A közölt linkek, bár a legszélsőségesebb ábrákat és gifeket nem válogattam be, még így is alkalmasak a lelki nyugalom megzavarására. Gyerekek, labilis idegzetűek és egészséges szemlélettel rendelkező honpolgárok előtti megnyitásuk minimum megfontolandó.

Generic

A klasszikus gorenoise képviselői a Biocyst, a Kots Donor és a műfaj ősatyjának tartott Anal Birth.

Anal Birth_Adam Rotella.jpg

Stílusuk a goregrind noise-folytatása. Az első kettő holland nemzetiségű, amiből szakértők könnyen kitalálhatják: a Last Days of Humanity maradványai közül emelkedtek fel. Az Anal Birth egy excentrikus kaliforniai muksó.

Pathological

A pathological gorenoise tulajdonképpen a generic szélsőségesebbre kevert válfaja. Jellemzői: porszívószerű zajok, miközben a dobgép 400 BPM-en a háttérben recseg, mint például a kaliforniai Vomitoma, Omphalectoicxanthopsia (pornó-gorenoise), Unconcentrated Faeces Otengeny, UxTxIxFxSxPxCx (Urinary Tract Infection From Severe Pus Clots), a maryland-i Amoebe…

Amoebe.jpg

…a finn KxPxLxSxTxTxKx, az ausztrál Veisalgia, vagy a thai-arkansasi Epiploenterocele Pusliquid Wormchunk esetében. Utóbbi zenekar néha noisegrind-nak nevezi stílusát és érthetetlen okból számokat írnak.

Továbbá kísérletek történnek minden rögzített hang ürítésre emlékeztető zajjá redukálására (Anemia, Tracheotomy Waterpipe, Bacteriophagia, Battus, Ascaris, Myiasis, Bacterial Influx, Arseterror stb.) Mindkét főcsapás alkalmazhat 2-től 5 percig terjedő orvosi értekezést, műtőbeli hangfelvételt, horror- vagy pornófilmrészletet bevezetőként, hogy aztán max. 10 másodperc alatt lezavarják magát a számot. Szintén az egész palettán szétkenődött, hogy néha ének helyett valami locsogás hallatszik, mármint nem beszéd, hanem vízcsobogássá effektezett hörgés.

Animal

Talán a legextrémebb, egyben legjellemzőbb stílusirányzat az embereket alacsonyabbrendűnek tartó, állatfajokat előtérbe helyező animal gorenoise. Klasszikus irányzata az amphibic (Kétéltű-), illetve a reptilian (Gyík-) noise. Főbb képviselői a Phyllomedusa, a Neobatrachia és a Varanus Komodoensis.

Phyllomedusa_Matt.jpg

Az ő anyagaik állnak még legközelebb a zene fogalmához ebben a brancsban. Azért nem kell slágergyanús hangkölteményekre gondolni: akár 1000 BPM-re állított pitch shiftelt pergőhang, borotvaéles brekegés, természeti zajok itt-ott, kegyetlenül felfokozott hangerő.

Egy újabb hullám a rovarok osztályát helyezte előtérbe (insect noise) és saját stílust épített rájuk: a Culicidae moszkitók szárnyának zörgését utánozza, miközben percenként átlag 5x-6x rácsapnak egy végtelenné zengetett pergőre, a Botfly lemezein húslégy-zümmögést hallunk gitárok helyett, a háttérben strukturálatlan 20-80 Hz-es morajjal, a Larvae torzított halálhörgés, miközben valaki egy dobot ütlegel lo-fi minőségben.

Black Putrefaction.jpg

A Black Putrefaction eklektikus insect/cyber/industrial, valószínűleg előzmény és folytatás nélküli kuriózum.

A Cicada Molting régebbi alakulat, de kivehetetlen textúrája és a kabócák miatt mégis itt a helye. A Crustacea Zoëa Larvae és a Macrophagous Gilled Larvae szaggatottra túlhangosított értelmetlen borzalom. Bár az Acanthocephala, azaz Buzogányfejű Férgek egy élősködő-törzs, a róluk elnevezett formáció leírhatatlan hangzása miatt leginkább ide tartozik.

Azonban bármennyire harsh, ez továbbra is felismerhetően gorenoise, nem noise music. A műfaj kötelez.

Experimental

Az experimental szakosztály kevésbé kíméletes, mint a fentebb felsoroltak: felvételeiken összevágnak mindenféle vegyes zajt, a dobgép tempóját fel-le csavargatják, néha képesek zenei bejátszásokra, vagy épp hosszú számokat írnak egyszerű, légies gitárral, de akármi kerül is bele, felismerhetetlenné lesz az utógondozás során (Gorejira – USA, Black Mold Phallanx – Hollandia, Bodily Wastes – Oroszország, Pneumonoultramicroscopicsilicovolcanoconiosis Hexakosioihexekontahexaphobia – Ukrajna, továbbá Melted Flesh Blastoma, Throat Fungus, H1N1, Lactobacillus Acidophilus, Human Offal Concealment, Humanworm és sokan mások). Némelyikük olyan hangos, hogy már fáj, ezért itt is ajánlott az elővigyázatosság idegeink és a hangfalak megóvása érdekében.

Harsh

Ha az experimental megtanít kesztyűbe dudálni, úgy a harsh-gorenoise-tól az eget is nagybőgőnek nézzük majd. Ezen belül két, jól megkülönböztethető stílus lelhető fel: az Earhate és az Urachus inkább hagyományos harsh noise-ra hasonlít, míg a HxAxMxNxAxTxUxSxCxHxR, a Vomiting Shit, az SxTxPx és a Noise Nazi felvételein a hangerő olyannyira felfokozott, hogy a felvevő berendezés nem képes maradéktalanul rögzíteni, glitchelni kezd, vagy lekapcsolja az egészet, szerencsés esetben semmit sem hallunk néhány pillanatig, hogy aztán sújtólégként szakadjon ránk az alapzaj.

Bővítés: még egy előadót találtam, nagyjából a fentebbi két kategória közt foglal helyet, aki a P.o.t.S.o.t.C.o.D.a.t.M.i.C.F.a.C.i.C.S.P.i.a.C.O.o.P.o.t.B.b.D névre, azaz a „Practicioner of the Study of the Cause of Disease and the Modifications in Cellular Function and Changes in Cellular Structure Produced in any Cell, Organ, or Part of the Body by Disease” névre hallgat.

Csak nem akar véget érni ez a bekezdés: ígérem, az utolsó ajánlatom ebben a kategóriában a Torulopsis Glabrata, mely akár egy szokványos pathological is lehetne, ha a gitár nem gyárszirénára emlékeztetne és a hangerő 20 dB-vel kevesebb lenne. Illetve ide sem került volna, ha mindezek ellenére nem igényesen kevert anyagról lenne szó.

Utószó az ágazathoz: a japán GxUxRxO-PxIxG is hasonló, csak ők a lemezen teljesen szétválasztották a gore- és a harsh noise-t, kezdve fél- egyperces, intróval dúsított szerzeményekkel, a közepe felé egyre jobban experimentalba csúszva át, majd a végére odabiggyesztettek egy 7 perces harsh szerzeményt. Szórakoztató, fülsiketítő album.

Magyarország

A műfaj egyetlen magyar képviselője az Anális Fisszúra Által Kialakult Végbéltáji Fájdalom. Egy 20 másodperces felvételük ismert. A Poststreptococcalisglomerulonephritis egy gondosan kevert pathological gorenoise-dal. Meggyőzően dörög a basszus, a dobgép is tetszetős.

Románia

Az Eproctophilia tagadhatatlanul gorenoise, ám cyber- és pornogore-elemeket is tartalmaz, csak ízlésesen, ahogy azt keleti szomszédainktól minden műfajban megszokhattuk.

Futottak még

Majd elfelejtkeztem a gorenoise kihalófélben lévő ágazatáról: a kezdet kezdetén porno- és cybergrind előadók is felpattantak a szekérre, ám néhány tisztességes (értsd: teljesen hülye egymásra hányt zajokat tartalmazó) felvétel után ráuntak a tripre. Fontosabb képviselők: Deep Throat Cumageddon, Cyanide Ejaculation, Ebola Sickness, Enema Bath, I Will Guillotine Your Chihuahua. Néhány közülük EZEN, A MEDIAFIRE-RŐL .RAR-BAN LETÖLTHETŐ válogatás albumon meghallgatható.

Mint minden extrém műfajnál, itt is vannak stíluskeveredések. Amennyiben olvasóm valamelyik formációt más stílushoz sorolná, vagy főképp ha tárgyi tévedésre bukkan, szívesen fogadom a kritikát, helyreigazítást!

Ami az én gorenoise-hallgatási szokásomat illeti, jól mulatok azon, ha valaki púzásszerű hangokat ad ki a száján. Belátom, ez a vicc egyáltalán nem újkeletű, ám komoly műfajnak beöltöztetve egész más színezetet kap. Azt is sejtem, hogy az előadók jó része megütközne azon, hogy hangosan röhögve hallgatom műveit.

Ugyanakkor található itt olyan album, amelyen elsírtam magam, annyira fájdalmas, de ez már csak ilyen… egy szélsőséges, gátakat nem ismerő műfaj, amint érzékeny hallgatóra lel.

Gorenoise zinek és egy remek angol nyelvű cikk ITT, ITT és ITT.
Ez pedig, a fő gorenoise-megosztó Youtube-on. Aki feliratkozik, jól értesült lesz eme marginális műfajban: https://www.youtube.com/user/Kokkobizarrsium