The Experimental Tropic Blues Band interjú
Pali: 1999-ben alakultatok. Hogy kell elképzelni az akkori Experimental Tropic Blues Bandet, és hogy kell elképzelni egy koncertet?
Boogie Snake (gitár, ének): Nem változtunk túl sokat azóta, kivéve, hogy már nem játszunk neo bluest úgy, ahogy akkor. Leginkább egy szürreális para-rock banda vagyunk, avagy belga nyomi-rockerek. Koncertjeink mindig nagy bulik, nagyon ritka mikor nem élvezzük azokat.
A kezdetek óta nem változott a felállás, ami azért nem túl gyakori. Ilyen nagy az egyetértés?
A főiskola óta vagyunk barátok, és általában ugyanazokat a zenéket szeretjük. Próbálkoztunk plusz emberekkel is, de nem működött valami jól.
Egészen hétköznapi, normális figuráknak tűntök, de a színpadon azért meg tudtok őrülni. Láttam egy videót „Electric Cock” címen. Az mi a franc volt?
Az Electric Dick arról szól, hogy bármivel tudsz zenét csinálni, még a farkaddal is. Hát igen, volt ott egy kis őrület… Alkalomszerű előadása miatt Dirty Coqnak volt is miatta néhány nézeteltérése a biztonságiakkal bizonyos helyeken.
Sokfélé zenekarral osztottátok már meg a színpadot, kik voltak azok, akikre azt mondtátok, húú ezek tényleg nagyon állatok!
Nem emlékszem. De ha már a színpad megosztásáról van szó, szeretjük azt megosztani a közönséggel. Minden koncertnek nagy bulinak kell lennie. Dög unalmas, ha egy zenekar pontosan, ahogy az albumon szerepel, hangról hangra játssza el számait, csak a hangszereikre figyelnek, és a megszólalásra.
Hogy emlékeztek vissza a „Liquid Love” lemezbemutató koncertjére, ahol a másik banda a Magnetix volt? Nekem ők az egyik kedvenc mai rock’n’roll bandám, a Liquid Love meg talán a kedvenc albumom tőletek. Nagy buli lehetett!
Nagy buli is volt. A Magnetix talán az egyetlen francia rock and roll banda, amit szeretünk. Ja, meg King Automatic! Ha van lehetőséged, feltétlen menj el rá!
Amúgy mennyire figyelitek a mai rock’n’roll undergroundot? Csak azért, mert a Captain Boogie albumon érezhető némi Bob Log hatás, egy-két elektronikusabb számotoknál meg beugrott a francia Crash Normal. Mondjuk Bob Log manapság már elég ismert, de 2008-2009 körül még nem volt az.
Crash Normalt nem ismerem, de Bob Logot imádjuk. Sokszor játszottunk együtt, jó barátok vagyunk. Sokfajta hatás ért minket az elektronikus zenéktől, a német ipari muzsikákon át a rock and rollig. És hál istennek még mindig fel lehet fedezni olyan kitűnő neo garage bandákat, mint a Thee Oh Sees, az Oblivians vagy Ty Segall!
Találtam pár Colonel Bastard & His Bionic Commanndo videót. Ez Dirty Coq projectje. Mondanál erről valamit?
Ez Dirty Coq 80-as éveket idéző elektronikus garage aerobic produkciója. Az idő tájt szükségét érezte egy kis zenei kalandozásnak. Nagyon vad, őrült és mókás cucc.
Apropó videók! Kik csinálják nektek? Mind nagyon profi és nagyon jók.
Nagy részüket a brüsszeli La Film Fabrique készítette. Jó barátok. Szeretünk velük dolgozni. Reklámokat is szoktak csinálni. A Best Burger egy liegei kollektíva, a Sauvage Sauvage műve. Nagy horrorfilm rajongók.
Magyarországon nem vagytok túl ismertek. Amikor elkezdtük nektek szervezni a budapesti bulit, sokan kérdezték – És milyen zenét játszanak? Én általában azt válaszoltam – Modern rock’n’rollt. Ami azért érdekes, mert zenétek sokszor igazán régi rock and rollra épül. Meg ott az a rengeteg blues elem is. Aztán van olyan albumotok, ami teljesen analóg technikával készült. Az egész mégis valahogy modern. Hogyan látjátok ezt?
Kedves barátom, ez csak rock’n’roll. Persze próbálunk belevinni valami sajátosat. Megvan a magunk univerzuma. A legfontosabb, hogy légy őszinte, és csináld szívből, zsigerből.
Talán már unod kérdéseim, de ezt muszáj feltennem: – Hogy találkoztatok Jon Spencerrel, és milyen volt vele dolgozni?
Semmi probléma. (Én viszomt már kezdem unni. – a fordító) Mi nagy Jon Spencer’s Blues Explosion rajongók vagyunk. Játszottunk egy párszor a Heavy Trash-sel, így volt lehetőségünk találkozni vele. Egy liege-i fesztiválon kérdezte meg őt dobosunk, Devil D’Inferno, lenne-e következő albumunk producere. Először egy demót kellett küldeni. S mivel tetszett neki, repülhettünk New York-ba, Matt Verta Ray stúdiójába. Jon igazi Profi, ugyanakkor atyáskodó alkat. Szívét-lelkét beleadta lemezünkbe. Fantasztikus élmény volt.
Új lemezetek, a The Belgians, egy koncept album a belgákról, Belgiumról. Volt valami felháborodás az album kapcsán? A borítója elég ütős, a szövegeket csak többé-kevésbé értem. (Van szó a belga király házasságon kívül született lányáról, a 2011-es, 6 áldozatot követelő liége-i merényletről.) Mondanál pár mondatot egy-két dal témájáról? Nagyon érdekelne, hogy látják magukat a belgák, s főleg, hogyan látja hazáját egy belga rocker!
Még nem találkoztunk felháborodott hangokkal. Úgy látszik, a nép szereti ezt a lemezt. Hazánknak nagy szüksége volt már rá. Gondolom tudod, hogy az ország északi része el akar válni a délitől, ami elég szar ügy. (Mi lenne, ha dél északkal együtt szakadna el Belgiumtól? – a fordító megjegyzése) A lemezhez készítettünk egy nagy videót is. Dalaink ebben teljesednek ki. Ott a Belgium Don’t Cry, mely arról szól, hogy mi nem szoktunk panaszkodni, még akkor sem, ha a kormány teljesen kiüríti a pénztárcánkat. Vagy ott a Disobey (Engedetlenség), mely a forradalom sikolya. (No lám. 1830-ban egy opera előadás után Brüsszelben kitört lázadás vezetett dél kiválásához a Németalföldi Egyesült Királyságból, s lett Belgium. A Portici némát játszották. – a ford)
A belgák általában könnyen bepöccennek, vagy inkább higgadtak, s nyugisan reagálnak dolgokra? Csak azért kérdezem, mert ahogy az albumon kétszer is feldolgoztátok a belga nemzeti himnuszt, na azon itt Magyarországon, ha ezt a miénkkel tenné meg egy hazai csapat, biztos sokan bepöccennének.
Vicces, de a belgák többsége nem ismeri a nemzeti himnuszt. Van egy videó, egy politikust kérnek meg, hogy énekelje el a Brabançonne-t, mire ő rázendít a Marseillaise-re. (Ugyanakkor arról sem volt fogalma, hogy a Nemzet Napja, minek az ünnepe. Egy évvel korábban pedig sikerült ezt a megjegyzést tennie: „a franciául beszélők nyilvánvalóan intellektuálisan képtelenek a holland nyelv megtanulására.” Mindezekből nyilvánvalóvá vált, hogy a flamand Yves Leterme tökéletesen alkalmas miniszterelnöknek is: 2008, 2009-11. – a ford) Szerencsére a belgák tudnak magukon nevetni, és imádjuk az öngúnyt.
Tudnátok mondani fasza belga bandákat, régieket, újabbaka? Nem is nagyon jut eszembe, csak a Front 242, a Klinik és még néhány EBM banda a ’80-as évekből, meg a dEUS és a Maya.
Hogyne! Csekkold csak ezeket: The Evil Superstars (Satan Is In My Ass), Le Prince Harry, Adamo, Helmut Lotti, Plastic Bertrand (Ca plane pour moi), TC Matic (Putain, putain, nous sommes tous des Européens), Alek et les Japonaises, Patrick Hernandez (Born to be Alive), Hiatus, és még rengeteg.
Először fogtok Magyarországon játszani, mit hallottatok rólunk, mit tudtok Magyarországról?
Hogy ott megkínozzák az embert, és elveszik a pénzét. Hogy jó a kaja, jó a pia, jó a… szóval, hogy a nők könnyen kaphatók.
Zsófi: – Amit én több videó megtekintése után nem tudok eldönteni, hogy balfasz, vagy tökös zenekarnak látjátok-e magatok, illetve, hogy a rock and roll a vesztesek, vagy a győztesek zenéje?
Ennek is, annak is, illetve is-is. Ámbár úgy látszik, hogy a lúzerek és a fogyatékosok kedvelik inkább zenénket.
Az Experimental Tropic Blues Band március 11.-én lép fel Budapesten a Dope Calypso társaságában RNR666 buliban. Facebook event