A Mindennapi Valóság Színháza, délelőtt
kiderül, hogy a Jövő Nemzedékek Országgyűlési Biztosa által a kárpát-medencei ősi magyar gyümölcsfajták megőrzéséért indított mozgalom legfontosabb partnere a katolikus egyház. Annál több püspök egy rakáson csak a pokolban van, mint ahány aláírta a csatlakozást. És mintha más nem is lenne fontos. Mert hiába hirdetik, (természetesen az egyházak után, második helyen) hogy civil szervezetek is csatlakoztak, ha az aláírók között nincs ilyen. Legalábbis tavaly év végén még nem volt. Akkor szüntették meg e hivatal önállóságát, s tagolták be az Alapvető Jogok Biztosa Hivatalába. Ahol minden bizonnyal semmi kivetnivalót nem találtak a program mottójában: „Ha tudnám is, hogy holnap lesz a világvége, azért ma még ültetnék egy almafácskát.” – hisz nálunk a jól hangzó ostobaságokhoz való ragaszkodás nem csak alapvető jog, de állampolgári kötelesség is.
A Mindennapi Valóság Színháza, délután
piacra mentem, ahol a szokott helyen sör. Ám a megszokott támaszkodópulton egy tábla: Csak a Szendvicsbár vendégei részére! Szendvicsbár? Melyik az? Nahát! Hogy ez? Hát itt én szendvicset még soha nem láttam. Talán az első héten lehetett egy tálcával, de azt is ők ették meg. Nyíregyen volt ilyen a Peti Teázó. Ahol nem lehet tudni volt-e tea, mert soha senki nem kért.
A Mindennapi Valóság Színháza, este
A korai kezdés miatt szegény dieb13 csupán a sörvásárlást festhette alá, majd a Mussurunga hirdetett közgazdasági programot dnb-techno-disco alapra. Aztán jött, amiért a többség jött: a NOM produkciója: fantasztikus, fenomenális, szenzációs és pazar & ha-ra-só, ócseny harasó! – üvöltöztük magunkat rekedtre – mint pár éve Szevasztopolban, amikor csak enni, meg egy kicsit vodkázni ültünk be egy kis tengerparti büfébe, de elszabadult – mer a tavalyi is jó volt, na de ez! Akkor csak négyen jöttek, hát több kellékkel dolgoztak, most hatan voltak, és színházuk szinte teljesen eleszköztelenedett. De azoknak is rendkívül élvezhető volt, akik most látták, hallották őket először. De nekik egy kicsit félreérthető lehetett a látvány, mert a NOM nem ének- és táncegyüttes, tagjai kitűnő zenészek. A színpadon háttérben, a szólisták mögött megbúvó Nyikolaj Guszev szolgáltatta muzsikát ők szerezték és játszották fel. S táncolták el az orosz és az emberi lét kisszerűségét fél 11-ig. Aztán meg ott álltunk szinte üres zsebbel, az év koncertje után, innánk még valamit, de csak ennyi van, a francba, na de, HÉÉ! HÁT MA ARANYPÉNTEK!
És még valami. Azok a téli terepmintásnak tűnő ruhadarabok, nem téliek és csak bizonyos vidéken terepszín. Tehát milyen mintás?
fotók: Gajdos Viktória