Sebaj.

Október 31.-én, meggyilkolásának 93. évfordulóján avatják a visszamenőlegesen is meghirdetett Kövér László hasonmásverseny győztesének, gróf Tisza István miniszter-elnöknek a szobrát Budapesten a Jászai Mari téren. Ünnepi beszédében Orbán Viktor országos közhelyeket mond magyar érdekről, nemzeti egységről, határozott fellépésről, dolgos hétköznapokról, konzervatív liberalizmusról, és a szobor névadójáról, akiről Ady így írt 1903-ban:

A költő persze félreértette a gróf kizárólag gazdaságpolitikára vonatkozó liberalizmusát, aki nemcsak társadalmi, de irodalmi kérdésekben is konzervatív ízlésű volt. Az Arany János és Vörösmarty kedvelő Tisza 1910-ben így nyilatkozott: „Ady és a Nyugat levéltetűk a magyar kultúra pálmafáján.”

Ami, el kell ismerni szellemes megjegyzés. Kevés mai magyar politikus lenne képes ilyesmire.

Egy politikusnak nem kell jártasnak lennie irodalmi kérdésekben. De Tisza sajnos nem csak ebben tévedett. Politikájának eredménye: darabokra hullott ország, Ady által megjósolt forradalom, vörös, fehér, végül zöld terror. De az utóbbi már egy másik történet része, és a szoboravatás utáni fakultatív programhoz kapcsolódik. A térről Novák Előd parlamenti képviselő vezetésével az Országházhoz átvonuló jobbikos csapat a Dunába löki gróf Károlyi Mihály miniszter- elnök szobrát.

A Tisza politikai, és az ország katonai kudarca által helyzetbe kényszerített politikusnak azt vetik szemére, hogy az elvesztett háború végi nagy felfordulásban nem tudta megvédeni az ország területi integritását, azaz meg sem próbált megnyerni egy többfrontos háborút. Amiért a Trianoni békét aláíró Horthy rezsim – bezzeg, ha mi ott lettünk volna svunggal – őt nevezte ki bűnbaknak. A nem egészen öt hónapig (’18. november – ’19. március) hatalmon lévő, kudarcát belátó, lemondó, és az országot elhagyó Károlyit távollétében elítélték, vagyonát elkobozták. Horthyék pedig nekiláttak megvalósítani a rajta számon kérteket. A 25. év végén egy lerombolt és kifosztott ország maradt utánuk.