Milyen volt a Laibach koncert? Biztos mást mondana a Metallica pólós, a goth lány, vagy azok, akik talán az 1983-as pesti koncerten is ott voltak. A válaszok sokfélék lehetnek. Attól függ ki, mikor ismerte és szerette meg őket, illetve mit várt az estétől.

A 30. évfordulós turné programját főleg az 1980 és 84 közötti szerzemények áthangszerelt változatai uralták, melléjük a NATO-ról az Alle Gegen Alle-t, a WAT-ról négy számot (Tanz, Du bist, Hell, Das spiel) és ráadásul három himnuszt rendeltek. Te, aki a koraikat akartad hallani, végre megkaptad amit akartál, de ha csontkovácshoz indultál, akkor az akupunktőrhoz érkeztél. Kalapácsütések

helyett elektronikus tűszúrásokat kaptál

A folyamatosan változó felállású csapat magjából az énekes Milan Frason kívül más nem volt jelen. De ő is csak azért, mert ő az egyetlen, akit nem lehet otthon hagyni. Egyelőre. Mert a Laibach 1982-es alapokmánya leszögezi: nem szükséges, hogy ugyanaz a négy személy (a négy kulcs) testesítse meg, akiket szükség szerint további al-szubjektumok egészíthetnek ki. Ebben a kollektív műben nem a személy a fontos, hanem a szervezet. Mely az ipari termelés szervezési szisztémáján alapul. A dokumentum a Laibach manipuláció elemei között a Bruitizmus (a város zajaiból építkező avant-garde zenei irányzat), a Nazi Kunst és a Diszkó mellett, a mindezeket megelőző Taylorizmusra is hivatkozik: kapitalista irányzat, az ipari termelés hatékonyságának és profitjának növelése érdekében a munkafolyamatok pontos tervezésére irányul. Stimm, helyben vagyunk.

És e helyt ragadom meg az alkalmat, hogy a professzionális produkciót bemutató brigádból példamutató teljesítményéért kiemeljem, és a Kiváló Dolgozó kitüntető címmel tüntessem ki a bal oldali szintetizátorost, a szakállas mukit, Luka Jamnikot, aki a Kamerad Krivatoff üzemben is helyt áll.

Ebben a gondosan megtervezett, minden felesleges hangot és mozdulatot kerülő munkafolyamatban az egyetlen spontán elem, és számomra a koncert csúcspontja, Az ásítás volt. Egyik szám közben két strófa között az énekes ásított egyet! Pont úgy, mint aki 30 éve ugyanoda jár dolgozni, bár közben a gőzkalapács mellől a digitális ketyeréket összeszerelő üzem futószalagja mellé került. Így érthető, miért nem adtak nekünk interjút, hogy feltehessük az egyetlen kérdést. Műszak után ugyan kinek van kedve még egy értekezleten is részt venni?

Budapest, 2010. december 10.  A38